8.rész

Álca

A hónapok gyorsan mentek, majd jöttek, egyszer csak nyár volt, majd tél, az emberek csak azt vették észre, hogy a rövid ruhákat melegre cserélték. A fák levetkőztek, majd minden fehérbe borult. A gyerekek vidáman futkároztak szüleik körül élvezve a havat. Sok ház szépen pompázott, hiszen itt van a várva várt ünnep, a karácsony. Haneul egész végig Sehun mellett volt, hogy ha véletlen előjönne, ő ott legyen mellette. Haneul és testvére Sehun házába költöztek, a lány nem akarta magával hozni testvérét, de nem tudja kinek adni, hogy vigyázzon rá, és jobban szereti, ha mellette van, mint távol. Így tudja, hogy biztonságban van.

Haneul szorgosan munkálkodott a konyhába, hiszen ma egy gyönyörű ünnep van, az asztalra ilyenkor megfelelő ételt kell rakni. Gyors körbenézett a konyhába, hogy nem-e felejtett el valamit. Majd újával csettintett, majd gyors beszaladt a szobájába, hiszen még nem csomagolta be az ajándékokat. Az idő alatt nagyon jól kijött Sehun-nal, olyan neki mintha testvére lenne, kit régen nem látott. Gyors becsomagolta az ajándékokat, majd eldugta az ágy alá. Ahogy kilépet Sehun kócos hajával találta magát szembe.
- Jó reggelt Sehun, látom jól aludtál. Sehun öntött magának forró teát, majd belekortyolt és Haneul-ra pillantott.
- Jó reggelt, igen, remekül aludtam, de egy kicsit fáztam. Hmm finom ez a tea. Mi jót főzöl minek ilyen jó illata van?
- Titok, majd a karácsonyi vacsorálnál megtudod. De egy kicsit aggódom, mi lesz ha éppen most jön elő?
- Seung? Nem fog, nem szereti az ünnepek, sosem jött elő karácsonykor, semmilyen ünnepen nem vett részt, nem szeret mások előtt mutatkozni.
- Hála az istennek, ennek most nagyon örülök. Sehun Haneul hajába túrta kezét, majd jól összekócolta. A lány pedig sértődve bokszolt a karjába.
Az est hamar eljött, mind hárman nagyon jól mulattak, majd mikor elfogyasztották az ételt a karácsonyfa alá ültek kibontani az ajándékokat. Haneul egy parfüm készletet vett Sehun-nak, húgának pedig egy gyönyörű szép babát. Mind ketten nagyon örültek neki, majd Sehun adta át a neki szánt ajándékot. Haneul boldogan csomagolta ki a nagydarab csomagot, de ami benne volt lesokkolta.
- Ez-ez egy pók? Most ügye viccelsz velem, én félek tőlük. Sehun gúnyosan elnevette magát, majd a kislányra nézett.
- Menj be a szobádba, és akkor gyere ki ha én mondom. Akkor megkapod az ajándékodat. A kislány szófogadó volt, majd magukra hagyta. Sehun megfogta az akváriumot és Hanuel szobájába cipelte.
- Vidd ki innen! Nekem aztán ne nézegessen, undorító állat.
- Egyáltalán nem az, jó kis előjáték lesz. Hanuel felfigyelt Sehun akcentusára, majd szemébe nézett, valami nem stimmelt vele, olyan fura. Sehun ajka mosolyra húzódót, majd Haneul-al szembe állt meg. - Hiányoztál kedvesem. A lányban megfagyott a vér a felismerésben, ő nem Sehun.
- Seung. A neve hallatán nagyot lökött a lányon ki a földre zuhant, menekülni akart, de Seung nem engedte, hajánál fogva húzta fel és csókolt nyakába.
- Hmm ez az illat, istenem máris áll mind a cövek, kellesz és most nem fogsz elmenekülni, ma az enyém leszel.
- Neh kérlek, hagyj békén, kérlek. Engedj el. Seung magával ráncigálta le oda a helyre ahová Haneul nem szeretett volna menni, vissza a rideg, hideg helyre. De most nem az ágyhoz vezette, hanem a tükör elé a székhez, kezét a fának kötözte, majd a lába következett. Seung a háta mögé lépet, majd a tükörből nézet a lányra.
- Megmondtam, hogy ne akard tudni miért van itt ez a szék, de késő, nem fogadtál szót. Mellesleg összebeszéltél Sehun-nal, ez nagyon nem tetszik, ezért sem leszek veled elnéző. Kínozni foglak, míg meg nem halsz alattam. A lány küszködni szeretett volna, de túl erősen van a székhez kötözve. Seung egy késsel tért vissza, mivel levágta a lány ruháját. - Vedd a szádba, és ajánlom, hogy jól csináld, mert megöllek. A lány arra gondolt, hogy ez az egész csak egy álca volt, fogalma sincs mióta van jelen Seung. Az álló férfiasságára pillantott mi már keményen állt arra várva, hogy valaki kényeztesse. Haneul nem tudott megszólalni, mert Seung betapasztotta száját farkával. Egyre gyorsabban lökte csípőjét a lány szájához. Seung kéjes nyögései töltötték be a szobád, Haneul szemébe pedig könnyek gyűltek a szégyentől, megalázástól. Seung egyre hevesebben nyomta ágyékát a lányhoz, majd magját szájába lövellte, ki akarta köpni, de a fiú nem engedte.
- Nyeld csak le. Mikor megtette elmosolyogta magát, majd a szekrényhez ment és levett egy mell csipeszt, a lány mikor meglátta kiabálni kezdet. Seung pedig arcon ütötte. - Kuss, vagy sokkalta rosszabbat teszek veled. Haneul csendben maradt, majd felnyögött a fájdalomtól mikor a csipeszek a melléhez értek. Seung megnyalta ajkait és lány ölébe ült, majd haját kezdte el simogatni. - Annyira szép vagy, még sose volt ilyen széplánnyal dolgom. Megbabonáztál. Füléhez hajolt és halkan kezdet el beszélni. - Csak, hogy tud, Sehun nem mostanában ébred fel. A kis idő alatt jól el fogunk szórakozni, légy jó kislány. Seung kést ragadott meg, majd a lány nyakához vezette. Majd le egyenesen a lány nőiességéhez. Haneul megfeszült az érintésétől, de nem moccant túlságosan és fél tőle. De a hirtelen fájdalomtól felkiáltott. A kés élesen mart húsába, majd érezte, ahogy a vér lefolyik lábán, mikor lenézet meglátta a véres csíkot combján. Sírni kezdett, de Seung-ot nem hatotta meg, mert újabb sebet ejtett rajta, de most másik combján.
- Áhh kérlek...kérlek Seung...ez-ez nagyon fáj...miért? Miért én? A fiú megragadta a lány haját, hogy szemébe tudjon nézni.
- Tényleg kedveltelek, nem akartalak bántani, de az, hogy összefogtál Sehun-nal megölte a hitemet, hogy kedves legyek veled. Mindent elcsesztél. Nem kellet volna mellette maradnod, és most nem lennél itt ide kötözve, tudok én kedves, szelíd lenni, ha akarok, de most ehhez van kedvem. Megtanítalak engedelmeskedni. El fogom érni, hogy csak engem láss. Egy erőteljes rántással engedte el haját, majd magára hagyta. Haneul végigmérte magát a tükörben, lábait mindenhol vér borítja, haja kócos, arcán egy piros heg ékeskedik ahol megütötte, szemei vérvörösek, ajka felrepedt. Újra sírásba kezdet, semmit sem ért miért ő az ki itt ül, miért neki kell mindezt átélnie? Mit követett el? Talán soha sem kellet volna találkozni Sehun-nal. De ő olyan más, Sehun kedves, visszahúzódó. Seung léptei zavarták meg Haneult, minden egyes lépése egyre hangosabb volt, a lány pedig egyre jobban kezdet félni. A fiú a falnak támaszkodott, majd a tükörből nézet a lányra, hol találkozott a tekintetük.
- Szánalmasan nézel ki, olyan vagy mint a többi kurvám, pedig te sokkalta többet jelentesz nekem. Taníts meg szeretni Haneul, és ígérem nem bántalak. Haneul nem hisz fülének, most meg miről beszél? Még hogy szeretni? Seung a lány elé lépett, majd leguggolt és a lány szemébe nézett. - Biztos vagyok benne, hogy ezeket soha többé nem szeretnéd átélni, és ígérem, ha jól bánsz velem...nem bántalak.
- Nem-nem értelek, az előbb még bántottál, most...miért? Keze a lány arcához vándorolt, és letörölte a könnyeket.
- Mert szeretlek Haneul, és csak is magamnak akarlak, de ahhoz meg kell, hogy változzam...és akkor örökre ébren maradok. Eddig úgy éltem az életem ahogy akartam, nem volt senki akit ismertem volna, senki akit barátomnak neveztem volna, Sehun mindenkit eltaszított mellőle, mert félt, hogy őket is bántom. De nekem is csak egy olyan ember kell ki megért, nem azért jöttem létre mert én akartam, Sehun elfojtott félelmei miatt jöttem létre. Ő miatt vagyok itt, mert fél szembe nézni a múltjával, következményeivel. Én miattam jutott el idáig, nem is értem miért akar megölni, nélkülem halott lenne.
- De...miért én? Miért bánsz így velem?
- Mert te más vagy mint a többi lány, igaz nem ismerlek annyira, de a te mosolyod őszinte volt felém. Haneul egy kicsit megértette miért ilyen, de akkor is tart tőle, a fájdalom pedig egyre erősebb így fele mondatát nem értette a fiúnak. Majd minden sötét lett előtte.