Döntés és válasz
Sehun Pov:
Mikor kitisztult a látásom, a fejemből pedig elszállt a fájdalom felnéztem, és akkor ismertem fel az előttem fekvő lányt. Keze az ágyhoz volt kötözve, egy szál semmiben volt, arcáról pedig vér folyt. Ajka felrepedt, térdei felhorzsolódtak. Mégis mit műveltem vele?
- Haneul...én... Kezemre pillantottam, akkor vettem észre, hogy maszkot tartok benne, rémülten dobtam el, mi nagyot koppant a földön. Akkor vettem észre, hogy egy ismeretlen helyen vagyok. Ezt én maga építettem a tudtom nélkül? Ezek szerint sokkal erősebb mint gondoltam.
- S-Sehun... Haneul hangjára felfigyeltem, majd rádobtam a takarót, utána kiszabadítottam a kezét.
- Annyira sajnálom, most biztos nagyon meg vagy rémülve, de mindent elmagyarázok, de előbb lássuk el a sebed. Megakartam fogni a kezét, de nem hagyta, rémülten futott el mellettem magamra hagyva a hideg, rideg idegen helyen. Gyors észbe kaptam és rohantam fel Haneul után, de addigra sehol sem volt. Mi lesz, ha feljelent, vagy mi lesz akkor, ha magamra hagy, és soha többé nem jön vissza? Belegondolni sem merek, Haneul nagyon kedves lány, és akárhogy bántam vele, mindig visszajött, és ő az a lány kire oly régóta várok. Hiszen ő az kit a gonosz énem nem bántott, ennek pedig kell, hogy legyen valami oka, ki kell derítenem, hogy miért nem bántotta eddig és, hogy miért viselkedik vele ilyen kedvesen. Mindent meg kell tudnom, de ahhoz, hogy kiderítsem szükségem van Haneul segítségére.
Három nap telt el azóta a nap óta, Haneul csak fel sem kereset, és én sem kerestem, biztos vagyok benne, hogy meg van ijedve, és megértem. Kell neki kis idő mire mindent átgondol, de egyre feszült vagyok. Magam sem értem mit hiányolok ennyire az életemből, de talán ideje lennem felkeresni, nem várhatok örökre, szükségem van rá.
A pappírra néztem, majd fel a ház címére, pontosan itt kell laknia Haneul-nak, elégé csendes kis környék, nagyon kellemes hangulatot áraszt magából. Az ajtó előtt állva elgondolkoztam mit is kellene pontosan mondanom neki, hiszen lehet, hogy egyből rám csapja az ajtót, vagy elkiabálja magát. Összeszedtem bátorságomat és bekopogtam egy fiatal kislány nyitott nekem ajtót, ki mosolyogva köszönt.
- Szia, Haneul itthon vagy?
- Unni? Igen, UNNI VENDÉGED VAN. A kislány megfogta kezem és beljebb húzott, majd Haneul jött le a lépcsőn, de mikor meglátott futni kezdet felém és megragadta a kislányt, majd arrébb lökte.
- Megmondtam, hogy ne engedj be bárkit a lakásba, hányszor kel elmondanom? Most menj fel a szobádba. Mikor magunkra maradtunk Haneul mérgesen mért végig.
- Nyugi én vagyok, az igazi Sehun, semmit sem akarok csinálni, csak beszélni szeretnék veled.
- Oké, még mindig tartok öntől, szóval semmit se tegyen, ne közelítsen, még csak rám se nézzen. Csak...üljön le. Helyett foglaltunk, de Haneul olyan messze ült tőlem amilyen messze csak tudott. - Kezdje.
- Sajnálom a történteket, de ahogy azt észrevette nem voltam önmagam, most már tudja, hogy miért nem akartam eleinte felvenni magát. Nyugodtan kérdezhet.
- Maga... Haneul közelebb hajolt, majd szinte suttogni kezdett...örült? Tudja volt már ilyennel dolgom, de magától szinte remegtem, azt hittem meg akar ölni.
- Nem, nem vagyok örült, személyiség zavarban szenvedek, ezt csak azt jelenti, hogy van egy másik személyiségem. Ő vele találkoztál aznap, csak úgy hívja magát Seung, Seung a neve.
- Mint utód? Ez nevetséges, hogy...hogy lehetséges ez? Egy embernek, hogy lehet két személyisége?
- A múlt, a múlt miatt lett ő, vannak kiknek több személyisége van, én csak róla tudok, de alakulhatnak ki még. Seung már vagy tizenöt éve él bennem. Vannak hónapok, hogy egyszer sem jelenik meg, de vannak idők mikor minden egyes nap megjelenik ilyenkor olyanokat tesz amikre nem emlékszem.
- Például?
- Biztos akarja tudni? Haneul arcán nem félelmet láttam, nem, annál inkább kíváncsiságot. Örülök neki, hogy nem kezdet el még jobban félni tőlem. - Mivel látom rajtad, hogy nem félsz, így elmondom, de cserébe kérnék tőled egy szívességet.
- Mi lenne az?
- Segíts, azt akarom, hogy légy az orvosságom.
Haneul Pov:
Ahogy az ajkai kiejtették azt a szót, a szívem repeszteni kezdet, gyomromba pedig több száz pillangó szabadult ki az eddigi fogságból. Amíg az ember a félelmeit használja a döntéseihez, tulajdonképpen menekül. Csak abban az esetben indul el egyáltalán valami felé, amikor elég bátorságot gyűjt ahhoz, hogy bár fél, mégis a vágyait kövesse.
- Nekem...mit kellene tennem, hogy önnek jobb legyen?
- Csak legyen mellettem, egy éjszaka, semmi több, ha Seung tesz valamit önnel ígérem többet nem keresem fel, de ha továbbra is kedves magával, maradjon mellettem míg ki nem derítem mi az oka. Szükségem van önre, lehet, hogy maga miatt megszabadulhatok tőle. Végleg. Sehun komoly volt, láttam, éreztem, hogy csak is az igazságot mondta most nekem, de mégis nem tudom mit kellene tennem. Mi jó származnak nekem belőle ha mellette maradnék?
- Miért kellene megtennem? Kitudja mikre nem képes? Azt akarja, hogy újra vetkőztessen le, kötözzön az ágyhoz? Miért kellene nekem elviselnem mind ezt? Egy élő ember vagyok, kinek vannak érzései, ez most olyan volt mintha arra kérne legyek a szex rabszolgája, mert valljuk be Seung csak is azt látja bennem. Ő egy férfi, míg én nő vagyok.
- Maga egész végig ismerte őt, emlékszik? Emlékszik arra az estére mikor azt mondtam önnek, hogy felveszem, nem én voltam ki oly lelkesen nevetgél önnel. Seung volt az, mikor megcsókolt nem engem-szeretetet volna, hanem őt, ki olyan boldogan mosolygott önre. Mi teljesen különbözünk, önnek vannak iránta érzet vágyai, hiába tagadja. Mert amikor megcsókolt, Seung mosolyát képzelte maga elé. Ha igaz amit mond, akkor teljesen igaza volt, Seung volt az kivel aznap ittam és nevetgéltem, az ő mosolya lágyította megy a szívem, nem Sehun, akkor pontosan mit is érzek?
- Elégé vicces ez a sztori, de igaza van. Voltak napok mikor teljesen megzavarodtam, egyszer kedves volt hozzám, majd...lenézően viselkedett. Akkoriban azt hittem önre bolond, de úgy látszik nem, ez mindent megmagyaráz. Szóval ha segítek önnek...mit kapok cserébe?
- Hercegnőt faragok önből. Annyi pénzt kap tőlem amennyit csak szeretne. Vagy talán...van kérés?
- Maga azt hiszi, hogy a pénzért élek igazam van? Pedig nem, nem olyan nő vagyok aki eladja magát, de megteszem, a húgom miatt. Sehun kezet nyújtott mit elfogadtam, de akkor nem gondoltam volna, hogy meg fogom bánni a döntésem. Mert ezek után...olyan dolgokat éltem át, miről álmodni sem mertem volna.
Mikor kitisztult a látásom, a fejemből pedig elszállt a fájdalom felnéztem, és akkor ismertem fel az előttem fekvő lányt. Keze az ágyhoz volt kötözve, egy szál semmiben volt, arcáról pedig vér folyt. Ajka felrepedt, térdei felhorzsolódtak. Mégis mit műveltem vele?
- Haneul...én... Kezemre pillantottam, akkor vettem észre, hogy maszkot tartok benne, rémülten dobtam el, mi nagyot koppant a földön. Akkor vettem észre, hogy egy ismeretlen helyen vagyok. Ezt én maga építettem a tudtom nélkül? Ezek szerint sokkal erősebb mint gondoltam.
- S-Sehun... Haneul hangjára felfigyeltem, majd rádobtam a takarót, utána kiszabadítottam a kezét.
- Annyira sajnálom, most biztos nagyon meg vagy rémülve, de mindent elmagyarázok, de előbb lássuk el a sebed. Megakartam fogni a kezét, de nem hagyta, rémülten futott el mellettem magamra hagyva a hideg, rideg idegen helyen. Gyors észbe kaptam és rohantam fel Haneul után, de addigra sehol sem volt. Mi lesz, ha feljelent, vagy mi lesz akkor, ha magamra hagy, és soha többé nem jön vissza? Belegondolni sem merek, Haneul nagyon kedves lány, és akárhogy bántam vele, mindig visszajött, és ő az a lány kire oly régóta várok. Hiszen ő az kit a gonosz énem nem bántott, ennek pedig kell, hogy legyen valami oka, ki kell derítenem, hogy miért nem bántotta eddig és, hogy miért viselkedik vele ilyen kedvesen. Mindent meg kell tudnom, de ahhoz, hogy kiderítsem szükségem van Haneul segítségére.
Három nap telt el azóta a nap óta, Haneul csak fel sem kereset, és én sem kerestem, biztos vagyok benne, hogy meg van ijedve, és megértem. Kell neki kis idő mire mindent átgondol, de egyre feszült vagyok. Magam sem értem mit hiányolok ennyire az életemből, de talán ideje lennem felkeresni, nem várhatok örökre, szükségem van rá.
A pappírra néztem, majd fel a ház címére, pontosan itt kell laknia Haneul-nak, elégé csendes kis környék, nagyon kellemes hangulatot áraszt magából. Az ajtó előtt állva elgondolkoztam mit is kellene pontosan mondanom neki, hiszen lehet, hogy egyből rám csapja az ajtót, vagy elkiabálja magát. Összeszedtem bátorságomat és bekopogtam egy fiatal kislány nyitott nekem ajtót, ki mosolyogva köszönt.
- Szia, Haneul itthon vagy?
- Unni? Igen, UNNI VENDÉGED VAN. A kislány megfogta kezem és beljebb húzott, majd Haneul jött le a lépcsőn, de mikor meglátott futni kezdet felém és megragadta a kislányt, majd arrébb lökte.
- Megmondtam, hogy ne engedj be bárkit a lakásba, hányszor kel elmondanom? Most menj fel a szobádba. Mikor magunkra maradtunk Haneul mérgesen mért végig.
- Nyugi én vagyok, az igazi Sehun, semmit sem akarok csinálni, csak beszélni szeretnék veled.
- Oké, még mindig tartok öntől, szóval semmit se tegyen, ne közelítsen, még csak rám se nézzen. Csak...üljön le. Helyett foglaltunk, de Haneul olyan messze ült tőlem amilyen messze csak tudott. - Kezdje.
- Sajnálom a történteket, de ahogy azt észrevette nem voltam önmagam, most már tudja, hogy miért nem akartam eleinte felvenni magát. Nyugodtan kérdezhet.
- Maga... Haneul közelebb hajolt, majd szinte suttogni kezdett...örült? Tudja volt már ilyennel dolgom, de magától szinte remegtem, azt hittem meg akar ölni.
- Nem, nem vagyok örült, személyiség zavarban szenvedek, ezt csak azt jelenti, hogy van egy másik személyiségem. Ő vele találkoztál aznap, csak úgy hívja magát Seung, Seung a neve.
- Mint utód? Ez nevetséges, hogy...hogy lehetséges ez? Egy embernek, hogy lehet két személyisége?
- A múlt, a múlt miatt lett ő, vannak kiknek több személyisége van, én csak róla tudok, de alakulhatnak ki még. Seung már vagy tizenöt éve él bennem. Vannak hónapok, hogy egyszer sem jelenik meg, de vannak idők mikor minden egyes nap megjelenik ilyenkor olyanokat tesz amikre nem emlékszem.
- Például?
- Biztos akarja tudni? Haneul arcán nem félelmet láttam, nem, annál inkább kíváncsiságot. Örülök neki, hogy nem kezdet el még jobban félni tőlem. - Mivel látom rajtad, hogy nem félsz, így elmondom, de cserébe kérnék tőled egy szívességet.
- Mi lenne az?
- Segíts, azt akarom, hogy légy az orvosságom.
Haneul Pov:
Ahogy az ajkai kiejtették azt a szót, a szívem repeszteni kezdet, gyomromba pedig több száz pillangó szabadult ki az eddigi fogságból. Amíg az ember a félelmeit használja a döntéseihez, tulajdonképpen menekül. Csak abban az esetben indul el egyáltalán valami felé, amikor elég bátorságot gyűjt ahhoz, hogy bár fél, mégis a vágyait kövesse.
- Nekem...mit kellene tennem, hogy önnek jobb legyen?
- Csak legyen mellettem, egy éjszaka, semmi több, ha Seung tesz valamit önnel ígérem többet nem keresem fel, de ha továbbra is kedves magával, maradjon mellettem míg ki nem derítem mi az oka. Szükségem van önre, lehet, hogy maga miatt megszabadulhatok tőle. Végleg. Sehun komoly volt, láttam, éreztem, hogy csak is az igazságot mondta most nekem, de mégis nem tudom mit kellene tennem. Mi jó származnak nekem belőle ha mellette maradnék?
- Miért kellene megtennem? Kitudja mikre nem képes? Azt akarja, hogy újra vetkőztessen le, kötözzön az ágyhoz? Miért kellene nekem elviselnem mind ezt? Egy élő ember vagyok, kinek vannak érzései, ez most olyan volt mintha arra kérne legyek a szex rabszolgája, mert valljuk be Seung csak is azt látja bennem. Ő egy férfi, míg én nő vagyok.
- Maga egész végig ismerte őt, emlékszik? Emlékszik arra az estére mikor azt mondtam önnek, hogy felveszem, nem én voltam ki oly lelkesen nevetgél önnel. Seung volt az, mikor megcsókolt nem engem-szeretetet volna, hanem őt, ki olyan boldogan mosolygott önre. Mi teljesen különbözünk, önnek vannak iránta érzet vágyai, hiába tagadja. Mert amikor megcsókolt, Seung mosolyát képzelte maga elé. Ha igaz amit mond, akkor teljesen igaza volt, Seung volt az kivel aznap ittam és nevetgéltem, az ő mosolya lágyította megy a szívem, nem Sehun, akkor pontosan mit is érzek?
- Elégé vicces ez a sztori, de igaza van. Voltak napok mikor teljesen megzavarodtam, egyszer kedves volt hozzám, majd...lenézően viselkedett. Akkoriban azt hittem önre bolond, de úgy látszik nem, ez mindent megmagyaráz. Szóval ha segítek önnek...mit kapok cserébe?
- Hercegnőt faragok önből. Annyi pénzt kap tőlem amennyit csak szeretne. Vagy talán...van kérés?
- Maga azt hiszi, hogy a pénzért élek igazam van? Pedig nem, nem olyan nő vagyok aki eladja magát, de megteszem, a húgom miatt. Sehun kezet nyújtott mit elfogadtam, de akkor nem gondoltam volna, hogy meg fogom bánni a döntésem. Mert ezek után...olyan dolgokat éltem át, miről álmodni sem mertem volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése