12.rész

Döntések

Seung Pov:
Rohantam, ahogy csak tudtam, karomban pedig Haneult tartottam, valami baj van, valami komoly baj, és fogalmam sincs mit kellene tennem. Fájdalmai egyre erősebbek, mind két lábán pedig vér folyt, keze erősen markolja ruhám anyagát. Ahogy beértem a kórházba kiáltani kezdtem, hangomra nővérek és orvosok támadtak le. Kezemből szó szerint kitépték Haneul testét, majd magamra hagytak. Fogalmam sincs mit kellene most kezdenem magammal, de nem szabad felizgatnom magam, abból csak baj lenne. Leültem ás vártam, hogy valaki kijön és elmondja mi is a probléma.
Minden percben az órámat figyeltem, de sehol senki, már a nap is lement. Én pedig kezdek megörülni. Már kínomban hajamat téptem mikor egy orvos lépet mellém.
- Ön lenne a Haneul barátja? A hangjára felkaptam fejem, majd gyors felálltam.
- Igen, én lennék, mi a baja?
- Már semmi komoly, adtam neki nyugtatót, és most éppen alszik. De valamikor...volt, hogy talán felfázott, vagy esetleg sok stressz érte?
- Öhh, esetleg igen, tudja sokat veszekedtünk mostanában, és volt, hogy mezítláb ment ki az udvarra.
- Már értem, ebben az állapotban jobb lenne ha pihenne, rendesen étkezne, mert ez nem esik jól a magzatnak. Túlságosan másra koncentrált, ezért jöttek ezek a panaszok, és ezért vérzett be, de megnyugodhat semmi baja a babának. Mikor magamra akart hagyni, lesokkolva ragadtam meg.
- Mi-mit mondott az imént? Ba-baba? Olyan baba? Tudja..
- Igen, nem is tudták, hogy várandós? Akkor már megértem miért nem figyelt oda rendesen a magzatra. Most, hogy tudják, figyeljenek oda. Elnézést, de mennem kell. Mikor magamra maradtam, egy helyben álltam szótlanul, nem törődtem senkivel sem, nem érdekelt ki jött épen nekem, sem az, hogy éppen milyen szemekkel vizslatnak. Csak egy szóra tudtam koncentrálni, baba, Haneul terhes, tőlem. Tőlem, pont tőlem. Remegő kézzel túrtam hajamba.
- Nem, az nem lehet, csak egyszer csináltuk, hogyan? Istenem. Áhhh...A KURVA ÉLETBE. Öklömmel erősen csaptam a falba, mire felrepedt bőröm és szivárogni kezdet belőle a vér. De nem érdekelt a fájdalom, most nem. Megfordultam és az emberekre pillantottam.
- Mit néznek, talán még nem láttak vérző KÉZT? A KURVA ÉLETBEN, HÚZZANAK HAZA A PICSÁBA. Mindenki félve lépkedett tovább, nem törődve velem. Megindultam Haneul szobája felé, majd egy rántással felrántottam az ajtót, még mindig aludt, csendesen mit nem tudva a benne élő lényről. Megálltam az ágya felet, majd pár percig eltűnődtem a szép arcán, kezem pedig maguktól indult meg nyaka felé. Jobb lenne most megszabadulni tőle, nekem nem lehet gyerekem, én belőlem nem születhet még egy. Az a gyerek is ugyan azt élné át mint én, én pedig azt nem akarom. Kezem nyaka köré csavartam, majd lassan kezdtem el szorítani, de akkor egy hang megállított. Ne tedd, azért ennyire nem vagy vadállat.
- Kuss, képes vagyok rá, nem érdekel milyen fontos nekem a lány, de nem engedem, hogy még egy olyan mint mi megszülessen. Újra szorítani kezdtem törékeny nyakát, de akkor emlékek törtek fel bennem. Haneul végig mellettem maradt, még akkor is mikor megerőszakoltam, nem fél már tőlem, csak sajnálatot érez irántam. Miért ölnék meg egy ilyen csodálatos teremtményt? Igen, miért tennéd, hiszen valld be, kedveled, csak képtelen vagy kontrollálni az érzéseidet. Félsz, hogy esetleg ártanál neki.
- Igen, félek, próbálok távol maradni tőle, de nem megy. Még...más nőkkel is keféltem, de még akkor is az ő arca lebegett előttem. Megörülök attól a gondolattól, hogy ő is elhagy. Képtelen lennék elviselni. Leengedtem magam mellé kezem, majd leültem az ágy melletti székre. Arcomat pedig kezembe temetem. Mi történt veled Seung, mióta vagy te ilyen érzékeny lélek? Mióta gondolsz mások érzésére? Igen, be kell, hogy valljam kedvelem ezt a lányt, és csak magamnak akarom. De ő, hogy tudna engem szeretni, mikor mennyit ártottam neki? Légy kedves Seung, nem vagy állat, képes vagy önkontrollra. Nem volt elég a régi sérelmek, miért engednél el egy ilyen fontos személyt az életedből? Használd ki, tartsd magad mellet.
- Igen, megkel, hogy tartsam, nem fogom átadni senkinek. Mert ő ez én nőm.

Haneul Pov:

Újra fojtogatni kezdet valaki, próbáltam szabadulni, de az illető sokkalta erősebb volt nálam. El akartam lökni kezét, de akkor megrántotta hajam és húzni kezdet maga után. Kiabáltam, kapálóztam, de semmi sem segített rajtam. Mikor engedett szorításából, kihasználva kitéptem magam kezei közül és futni kezdtem. Nem tudom merre mennyek, így egy cél lebegett előttem, csak jó messze az idegentől. Egy ajtó kezdet kitisztulni előttem, szélsebesen feltéptem és mikor szemem megszokta a sötétséget, egy mező közepén álltam egymagam. Csak a hold világította be, szemem előtt egy tó helyezkedett el, hol éppen egy férfi fürdőt meztelenül. El akartam fordulni, de a kíváncsiság hajtót, így lábaim maguktól indult meg a tó felé. Mikor már meztelen lábamat víz érte megálltam, nem szóltam, de így is tudta, hogy háta mögött álltam, mert felém fordult, akkor ismertem fel Sehunt. Ahogy felismert elmosolyogta magát, mit még soha sem láttam tőle, intett kezével, hogy én is menjek be a vízbe. Nemet intettem, de akkor megragadta kezem és ruhástul behúzott a vízbe.
- Biztos nagyon félsz, ugye nincs semmi bajod?
- Mikor, mikor térsz vissza? Seung egyre másabb, nem tudok kiigazodni rajta. Sehun felém úszott, majd mind két kezét vállamra helyezte.
- Nem tőle kellene félned, hanem tőlem, Haneul kedves, mert Seung csak egy illúzió, mit én saját magam alakítottam ki. Fogalmam sincs miért mond ilyeneket hirtelen, de nem volt időm gondolkozni mert Sehun erősen nyomott le a víz alá. Kapálózni kezdtem, de mintha valami lehúzott volna, nem kaptam levegőt, kezemmel nyakamhoz nyúltam, segítséget szerettem volna kiáltani, de mind hiába, egyre jobban éreztem halálom.

Szemem kipattant helyéről, és szélsebesen ültem fel az ágyon, de a fájdalom miatt visszadőltem. Akkor vettem észre, hogy idegen helyen fekszem, nem sokra emlékszem, csak arra, hogy szobámban hirtelen fájdalom tört rám. Majd Seung kiáltotta nevem, talán elájultam volna? De hol vagyok, kórházban? Fel szerettem volna ülni, de akkor egy határozó hang megállított.
- Ne keljen még fel, jobb, ha pihen még. Felpillantottam és az orvosom nézett velem szembe, nagyon ismerős. Majd hirtelen kinyújtottam kezem és felé mutattam.
- Jongin.
- Igen, én vagyok az, nem gondoltam volna, hogy itt fogunk találkozni. Jongin még középiskolából ismerem, mellettem ült, és nagyon jó barátok lettünk. Igaz, még szerelmet is vallott nekem, de voltam olyan hülye és elutasítottam, utána már nem volt olyan jó a viszonyunk. Jongin leült mellém, majd kezembe nyomott egy gyógyszeres dobozt. - Naponta vegyél be egy tablettát, de nem többet. Ez megszünteti a fájdalmakat, majd gyere vissza vizsgálatra, van olyan szerencsém, hogy én leszek továbbiakban az orvosod.
- Wow, oppa, most ledöbbentem, nagyon jól áll ez a köntös, de ha jól emlékszem soha sem szeretted a vér látványát.
- Ez igaz, de már sokkalta jobban bírom, hidd el. Mellesleg gratulálok. Hol az apa? Soha sem gondoltam volna, hogy előbb lesz családod mint nekem, olyan kis félénk voltál ha fiúkról volt szó.
- Félénk? Én? De...milyen apa, és miért is gratulálsz?
- Nem tudtál róla? Gyermeket vársz, ohh igaz, Dr. Oh mondott nekem valami olyasmit, hogy nem tudsz róla. Gyermek? Terhes lennék, én, pont Seung-tól? Miről is beszélek, hiszen csak vele volt intim kapcsolatom, istenem, nem akarom elhinni. Nem mertem Jongin-ra nézni, így kinéztem az ablakon, közben próbáltam elrejteni könnyeimet. - Mi a baj? Talán...nem akartál még gyereket, hiszen elégé idősek vagyunk már.
- Kimennél? Ha nem látnád a barátnőm érzékenyeset. Mind ketten a hang felé kaptuk fejünket, hol Seung állt kezében egy csokor rózsával.
- Ohh, gondolom, akkor ön lenne Haneul barátja, te lány, sokkalta helyesebb mint hittem. De megyek is. Mikor magukra maradtunk némán meredtünk egymásra, majd Seung elindult felém és vízbe helyezte a rózsákat, mi mellesleg nagyon szépek.
- Gondolom, már tudod, mit akarsz, mit tegyünk?
- Mégis mit tennénk Seung? Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de nekem most ezt át kell gondolnom.
- Oké, adok időt, de ugye tudod, hogy nem szülheted meg. Eszem ágában sincs gyereket vállalni, csak gondolj bele a helyzetbe, nem vagyok valódi, Sehun bevállalja, hogy felneveli? Gondolom nem, hiszen gyűlöl engem, vetesd el, jobban járnál, ahogy én is.
- Ezt hadd döntsem el én. Seung megfogta kezem és közelebb hajolt.
- Ne akard, hogy olyat tegyek amit megbánok, miattad olyan dolgokat teszek mit még soha, és tudod mi a legfurcsább, hogy miattad az erőm megnőtt, Sehun-nak pedig semmi ereje. Én pedig, nem engedlek el. De ahhoz, hogy mellettem maradj, meg kell szüntetni az akadályokat.
- Hogy kérhetsz meg egy nőt, hogy vetesse el a gyermekét?
- Nem kérlek meg rá, majd én intézkedem.