13.rész

Baleset 

Haneul Pov:

Seung szorosan lenyomott az ágyra, testem belemélyült a matracba, kezével lefogta kezem, majd két lába közé zárta felsőtestemet. Nem tudtam megmozdulni, mert túlságosan is erős volt, én pedig még mindig erőtlen vagyok. Kiabálni szerettem volna, de kezével megállította hangom. Majd könnyes mozdulattal lehúzta rólam a köntöst. Féltem, reszketem, mert fogalmam sincs mi járt éppen fejében. Még így is, hogy kórházban vagyunk, ugyan úgy viselkedik velem mint általában, Tekintetétől semmit sem tudtam leolvasni, rideg, hideg mint mindig, pedig kezdtem azt hinni, hogy kezd megváltozni, de tévedtem, ami nem tetszik neki tesz ellene, hogy minden úgy legyen ahogy ő akarja. Mikor teljesen meztelen voltam előtte lehúzta nadrágjának cipzárját, majd felhúzta mind két combom. Mikor rájöttem mire is készül, egy erőteljes mozdulattal lelöktem magamról. Összefogtam a köntösöm és futni kezdetem az ajtó felé, de akkor erős karja visszarántott és a földre estem. Kezemmel egyből hasamhoz kaptam.
- Miért viselkedsz így? Mit ártottam neked, hogy még mindig menekülj előlem?
- Már megint nem vagy önmagad, esküszöm elvetettem a gyermeket, csak kérlek hagy békén. Seung leguggolt elém, és arcomhoz nyúlt.
- Oké, lenyugszom, de én tényleg nem akarok ártani neked, de hidd el, nem születhet meg az a gyerek, csak olyan pocsék lenne az élete mint az enyém. Ezt pedig ki akarná egy szerencsétlen gyereknek? Megfogta kezem és felhúzott, pár percig némán álltunk egymás mellett, de Seung egy rántással karjába zárt. Most olyan meleg, tényleg nem értem őt. - Sajnálom, ígérem, megpróbálok változni, csak ne hagyj el. Miért, miért ilyen velem, ilyenkor, hogy tudnék haragudni rá? Az ölelkezésünket Jongin hangja törte meg, szétszakadtunk, majd magunkra hagyott Seung, ha nem ismerném azt hinném, hogy zavarban van.
- Hát...fura volt így látnom téged, látom nagyon szeretitek egymást. Mire jutottatok? Jongin leült mellém, és azt a dögös mosolyt küldte felé, és ha nem ismerném tuti elolvadtam volna.
- Elvetetjük, fiatal vagyok, és neki ott van még a karrierje, hogyan nevelhetnénk fel?
- What? Miért? Nem értelek, én örülnék egy gyermeknek, sőt...egy asszonynak is, de sajnos leköt a meló. Pedig sok pénzem van, jó munkám is, és még helyes is, mi a baj velem?
- Ohh, egod az még mindig van. Talán többet kellene szórakoznod, biztos eljön az igazi kire oly régóta vársz. Jongin nem szólt semmit, helyette némán figyelte arcom. - Mi-miért nézel így rám? Még a végén zavarba jövök.
- Régen mit nem meg adtam volna, hogy csak egyszer felnéz rám, most végre találkoztunk erre pasid van, ki férfi szemmel is helyes. Olyan szánalmas vagyok, tudod mióta várok erre a pillanatra?
- Oho, milyen zavarban vagy. Mindig is tetszett benne mikor elvörösödik, ilyenkor meg tudnám zabálni. Tud férfias lenni, és kisfiús is egyszerre, bárcsak előbb találkoztam volna vele.
- Nem tudnál...mindegy, hagyjuk. Biztos ezt akarod? Nem mindig sikerül az abortusz után újra teherbe esni.
- Tudom, de...nem tehetek mást, így kell tennem. Nem néztem rá, fejemet lehajtottam és kezemet kezdtem el piszkálni, mit Jongin észrevett. Kezét kezemre helyezte és erősen megszorította. Ekkor abban a pillanatban nem tudtam a könnyeimnek megálljt parancsolni. Kiengedtem a bennem tomboló zűrt, és ezt mind Jongin-nak adtam ki. Karjába zárt, de nem érdekelt közelsége, mert nagyon jól eset, már rég volt, hogy valaki ilyen kedvesen törődött volna velem.

Másnap reggel befektettek egy másik szobába, hol Jongin megnézte a hasamat, majd megmutatta hol található a gyermek, még kb. olyan pici mint egy hangya. Éreztem, hogy újra sírhatnékom támadt, de nem akarok sírni Seung előtt, kit persze egyáltalán nem hatódót meg a kép láttán. Jongin segített felkelni, de akkor Seung kihúzta kezéből kezem.
- Maga is feltud állni. Nem kell a segítsége. Most pedig legyünk túl rajta, nem érek rá minden nap itt bent dekkolni.
- Értem, Haneul most elkísérik magát, menjen a nővér után.

Seung Pov:

Mikor Haneul magunkra hagyott, Jongin felém fordult, de már sehol sem volt az a kedves mosoly. Kezét összefűzte mellkasa előtt, majd megállt előttem, de úgy, hogy ne tudjak az ajtó felé lépni.
- Miért ilyen? Ha jól tudom Haneul semmi rosszat nem tett. Nem érdemli meg.
- Mit tud maga? Nem tudom mi jogon szól bele a dolgaimba, de fogalma sincs mikre vagyok képes, jobban tennéd, ha elkerülnél. Csináld meg a műtétet, és onnantól már nem kell kapcsolatot ápolnunk. Egyelőre én döntöm el, hogy kell-e az a gyerek vagy sem, nincs beleszólása, és még egyszer ne nyúljon az én dolgaimhoz.
- Haneul egy tárgy? Magának csak szexre kell?
- Legyünk őszinték, Haneul nekem egy szex tárgy. és ami az enyém, nem szeretem, ha hozzá nyúlnak, főleg nem egy másik férfi. Most pedig mennyen arrébb. Jongin nem lépet arrébb, de könnyen arrébb löktem, ahogy kilincsre raktam kezem megállított.
- Haneul tudja, hogy ilyen férfivel van?
- Igen, sőt...ő maga maradt mellettem. Elmosolyogtam magam, majd magára hagytam, ahogy kiléptem megpillantottam Haneult, ki zavartan mért végig. Léptem felé egyet, de ő hátrálni kezdet.
- Én...én csak...szexre kellek? Komoly? Az elején tudtam, de hogy még máig is...nem hiszem el. Haneul lassan fordult meg, majd futni kezdet a vészkijárat felé, gyors utána szaladtam. Fogalmam sincs mennyi lépcsőfokot haladtam mire sikerült elkapnom. Haneul sírt, majd erősen rántotta ki magát szorításomból. De felhoz nyomtam, ahol ért ütött vert, de nem fájt, sőt élveztem.
- ELÉG. Hangomra felkapta fejét, amit láttam sosem felejtem el, azt a tekintettet. - Sajnálom, de tudod jól milyen vagyok, mindent megmagyarázok, de most mennyünk vissza, jó? Haneul rázni kezdte fejét, olyan mintha meg sem hallotta volna amit mondok. Kiszabadult kezeim közül, majd újra szaladni kezdet, megfogtam kezénél, de akkor a ruha hangosan elszakadt, Haneul pedig zuhanni kezdet le a lépcsőkön. Nem tudtam megmozdulni, csak néztem, ahogy Haneul élettelen teste földre zuhan.

12.rész

Döntések

Seung Pov:
Rohantam, ahogy csak tudtam, karomban pedig Haneult tartottam, valami baj van, valami komoly baj, és fogalmam sincs mit kellene tennem. Fájdalmai egyre erősebbek, mind két lábán pedig vér folyt, keze erősen markolja ruhám anyagát. Ahogy beértem a kórházba kiáltani kezdtem, hangomra nővérek és orvosok támadtak le. Kezemből szó szerint kitépték Haneul testét, majd magamra hagytak. Fogalmam sincs mit kellene most kezdenem magammal, de nem szabad felizgatnom magam, abból csak baj lenne. Leültem ás vártam, hogy valaki kijön és elmondja mi is a probléma.
Minden percben az órámat figyeltem, de sehol senki, már a nap is lement. Én pedig kezdek megörülni. Már kínomban hajamat téptem mikor egy orvos lépet mellém.
- Ön lenne a Haneul barátja? A hangjára felkaptam fejem, majd gyors felálltam.
- Igen, én lennék, mi a baja?
- Már semmi komoly, adtam neki nyugtatót, és most éppen alszik. De valamikor...volt, hogy talán felfázott, vagy esetleg sok stressz érte?
- Öhh, esetleg igen, tudja sokat veszekedtünk mostanában, és volt, hogy mezítláb ment ki az udvarra.
- Már értem, ebben az állapotban jobb lenne ha pihenne, rendesen étkezne, mert ez nem esik jól a magzatnak. Túlságosan másra koncentrált, ezért jöttek ezek a panaszok, és ezért vérzett be, de megnyugodhat semmi baja a babának. Mikor magamra akart hagyni, lesokkolva ragadtam meg.
- Mi-mit mondott az imént? Ba-baba? Olyan baba? Tudja..
- Igen, nem is tudták, hogy várandós? Akkor már megértem miért nem figyelt oda rendesen a magzatra. Most, hogy tudják, figyeljenek oda. Elnézést, de mennem kell. Mikor magamra maradtam, egy helyben álltam szótlanul, nem törődtem senkivel sem, nem érdekelt ki jött épen nekem, sem az, hogy éppen milyen szemekkel vizslatnak. Csak egy szóra tudtam koncentrálni, baba, Haneul terhes, tőlem. Tőlem, pont tőlem. Remegő kézzel túrtam hajamba.
- Nem, az nem lehet, csak egyszer csináltuk, hogyan? Istenem. Áhhh...A KURVA ÉLETBE. Öklömmel erősen csaptam a falba, mire felrepedt bőröm és szivárogni kezdet belőle a vér. De nem érdekelt a fájdalom, most nem. Megfordultam és az emberekre pillantottam.
- Mit néznek, talán még nem láttak vérző KÉZT? A KURVA ÉLETBEN, HÚZZANAK HAZA A PICSÁBA. Mindenki félve lépkedett tovább, nem törődve velem. Megindultam Haneul szobája felé, majd egy rántással felrántottam az ajtót, még mindig aludt, csendesen mit nem tudva a benne élő lényről. Megálltam az ágya felet, majd pár percig eltűnődtem a szép arcán, kezem pedig maguktól indult meg nyaka felé. Jobb lenne most megszabadulni tőle, nekem nem lehet gyerekem, én belőlem nem születhet még egy. Az a gyerek is ugyan azt élné át mint én, én pedig azt nem akarom. Kezem nyaka köré csavartam, majd lassan kezdtem el szorítani, de akkor egy hang megállított. Ne tedd, azért ennyire nem vagy vadállat.
- Kuss, képes vagyok rá, nem érdekel milyen fontos nekem a lány, de nem engedem, hogy még egy olyan mint mi megszülessen. Újra szorítani kezdtem törékeny nyakát, de akkor emlékek törtek fel bennem. Haneul végig mellettem maradt, még akkor is mikor megerőszakoltam, nem fél már tőlem, csak sajnálatot érez irántam. Miért ölnék meg egy ilyen csodálatos teremtményt? Igen, miért tennéd, hiszen valld be, kedveled, csak képtelen vagy kontrollálni az érzéseidet. Félsz, hogy esetleg ártanál neki.
- Igen, félek, próbálok távol maradni tőle, de nem megy. Még...más nőkkel is keféltem, de még akkor is az ő arca lebegett előttem. Megörülök attól a gondolattól, hogy ő is elhagy. Képtelen lennék elviselni. Leengedtem magam mellé kezem, majd leültem az ágy melletti székre. Arcomat pedig kezembe temetem. Mi történt veled Seung, mióta vagy te ilyen érzékeny lélek? Mióta gondolsz mások érzésére? Igen, be kell, hogy valljam kedvelem ezt a lányt, és csak magamnak akarom. De ő, hogy tudna engem szeretni, mikor mennyit ártottam neki? Légy kedves Seung, nem vagy állat, képes vagy önkontrollra. Nem volt elég a régi sérelmek, miért engednél el egy ilyen fontos személyt az életedből? Használd ki, tartsd magad mellet.
- Igen, megkel, hogy tartsam, nem fogom átadni senkinek. Mert ő ez én nőm.

Haneul Pov:

Újra fojtogatni kezdet valaki, próbáltam szabadulni, de az illető sokkalta erősebb volt nálam. El akartam lökni kezét, de akkor megrántotta hajam és húzni kezdet maga után. Kiabáltam, kapálóztam, de semmi sem segített rajtam. Mikor engedett szorításából, kihasználva kitéptem magam kezei közül és futni kezdtem. Nem tudom merre mennyek, így egy cél lebegett előttem, csak jó messze az idegentől. Egy ajtó kezdet kitisztulni előttem, szélsebesen feltéptem és mikor szemem megszokta a sötétséget, egy mező közepén álltam egymagam. Csak a hold világította be, szemem előtt egy tó helyezkedett el, hol éppen egy férfi fürdőt meztelenül. El akartam fordulni, de a kíváncsiság hajtót, így lábaim maguktól indult meg a tó felé. Mikor már meztelen lábamat víz érte megálltam, nem szóltam, de így is tudta, hogy háta mögött álltam, mert felém fordult, akkor ismertem fel Sehunt. Ahogy felismert elmosolyogta magát, mit még soha sem láttam tőle, intett kezével, hogy én is menjek be a vízbe. Nemet intettem, de akkor megragadta kezem és ruhástul behúzott a vízbe.
- Biztos nagyon félsz, ugye nincs semmi bajod?
- Mikor, mikor térsz vissza? Seung egyre másabb, nem tudok kiigazodni rajta. Sehun felém úszott, majd mind két kezét vállamra helyezte.
- Nem tőle kellene félned, hanem tőlem, Haneul kedves, mert Seung csak egy illúzió, mit én saját magam alakítottam ki. Fogalmam sincs miért mond ilyeneket hirtelen, de nem volt időm gondolkozni mert Sehun erősen nyomott le a víz alá. Kapálózni kezdtem, de mintha valami lehúzott volna, nem kaptam levegőt, kezemmel nyakamhoz nyúltam, segítséget szerettem volna kiáltani, de mind hiába, egyre jobban éreztem halálom.

Szemem kipattant helyéről, és szélsebesen ültem fel az ágyon, de a fájdalom miatt visszadőltem. Akkor vettem észre, hogy idegen helyen fekszem, nem sokra emlékszem, csak arra, hogy szobámban hirtelen fájdalom tört rám. Majd Seung kiáltotta nevem, talán elájultam volna? De hol vagyok, kórházban? Fel szerettem volna ülni, de akkor egy határozó hang megállított.
- Ne keljen még fel, jobb, ha pihen még. Felpillantottam és az orvosom nézett velem szembe, nagyon ismerős. Majd hirtelen kinyújtottam kezem és felé mutattam.
- Jongin.
- Igen, én vagyok az, nem gondoltam volna, hogy itt fogunk találkozni. Jongin még középiskolából ismerem, mellettem ült, és nagyon jó barátok lettünk. Igaz, még szerelmet is vallott nekem, de voltam olyan hülye és elutasítottam, utána már nem volt olyan jó a viszonyunk. Jongin leült mellém, majd kezembe nyomott egy gyógyszeres dobozt. - Naponta vegyél be egy tablettát, de nem többet. Ez megszünteti a fájdalmakat, majd gyere vissza vizsgálatra, van olyan szerencsém, hogy én leszek továbbiakban az orvosod.
- Wow, oppa, most ledöbbentem, nagyon jól áll ez a köntös, de ha jól emlékszem soha sem szeretted a vér látványát.
- Ez igaz, de már sokkalta jobban bírom, hidd el. Mellesleg gratulálok. Hol az apa? Soha sem gondoltam volna, hogy előbb lesz családod mint nekem, olyan kis félénk voltál ha fiúkról volt szó.
- Félénk? Én? De...milyen apa, és miért is gratulálsz?
- Nem tudtál róla? Gyermeket vársz, ohh igaz, Dr. Oh mondott nekem valami olyasmit, hogy nem tudsz róla. Gyermek? Terhes lennék, én, pont Seung-tól? Miről is beszélek, hiszen csak vele volt intim kapcsolatom, istenem, nem akarom elhinni. Nem mertem Jongin-ra nézni, így kinéztem az ablakon, közben próbáltam elrejteni könnyeimet. - Mi a baj? Talán...nem akartál még gyereket, hiszen elégé idősek vagyunk már.
- Kimennél? Ha nem látnád a barátnőm érzékenyeset. Mind ketten a hang felé kaptuk fejünket, hol Seung állt kezében egy csokor rózsával.
- Ohh, gondolom, akkor ön lenne Haneul barátja, te lány, sokkalta helyesebb mint hittem. De megyek is. Mikor magukra maradtunk némán meredtünk egymásra, majd Seung elindult felém és vízbe helyezte a rózsákat, mi mellesleg nagyon szépek.
- Gondolom, már tudod, mit akarsz, mit tegyünk?
- Mégis mit tennénk Seung? Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de nekem most ezt át kell gondolnom.
- Oké, adok időt, de ugye tudod, hogy nem szülheted meg. Eszem ágában sincs gyereket vállalni, csak gondolj bele a helyzetbe, nem vagyok valódi, Sehun bevállalja, hogy felneveli? Gondolom nem, hiszen gyűlöl engem, vetesd el, jobban járnál, ahogy én is.
- Ezt hadd döntsem el én. Seung megfogta kezem és közelebb hajolt.
- Ne akard, hogy olyat tegyek amit megbánok, miattad olyan dolgokat teszek mit még soha, és tudod mi a legfurcsább, hogy miattad az erőm megnőtt, Sehun-nak pedig semmi ereje. Én pedig, nem engedlek el. De ahhoz, hogy mellettem maradj, meg kell szüntetni az akadályokat.
- Hogy kérhetsz meg egy nőt, hogy vetesse el a gyermekét?
- Nem kérlek meg rá, majd én intézkedem.

11.rész

Álom

Haneul Pov:
Négy nap telt el azóta, hogy feladtam a szabadságomat, Seung az idő alatt be volt zárkózva a szobájába, ha ki is lépet rajta csak a fürdőbe, vagy a konyhába. Szólni szerettem volna, de soha sem figyelt rám, ha beszéltem is olyan mintha a falnak. Szóval feladtam a vele való társalgást, nem tudom miért viselkedik így velem, pedig semmi rosszat nem tettem vele szembe, vagy talán szégyelli magát előttem amiért elsírta magát? Hiszen mindig keménynek mutatja magát, pedig ő is csak egy ember, még akkor is, ha csak egy hamisítvány. Tudom jól, hogy sokan bolondnak neveznének, ha elmesélném a történetemet és még azok után is mellette maradtam, de nem tudtam magára hagyni, szüksége van rám, ahogy azt az idős hölgy is mondta.
Fejemet az ajtónyitódásra kaptam fel, Seung lépet ki rajta felöltözve. Felálltam és megindultam felé.
- Hová mész?
- El, kell egy kis kikapcsolódás. Elmegyek bulizni, te pedig maradj itt. Mielőtt kilépett volna az ajtón megragadtam a kabátját.
- Itt hagysz? Nem mehetnék veled? Már négy napja nem mozdultam ki, kell egy kis levegő, meg mozgás. Seung válaszul kitépte kezét kezemből, majd rám csapta az ajtót. Mit is vártam, hogy vele mehetek? Legszívesebben utána szaladnék, de tudom, hogy nem tetszene neki, ilyenkor magára hagynám, had keressen mikor visszatér.

Az idő nagyon lassan ment el, én pedig nem tudtam elaludni, valamiért nem csukódtak le szemeim. Folyamatosan hempergek az ágyban, már minden tiszta gyűrőt. Egyre jobban ver a víz, melegem van, de ha kinyitom az ablakot fázok, ha megpróbálok felállni szédülni kezdek és hányingerem lesz, mi a bajom? Nagy erő feszítés mellett sikerült felkelnem, majd kimentem a konyhába vízen inni, a kezeim remegnek, egyre jobban szédülök, alig tudom magam tartani. Talán beteg leszek? Óvatosan tettem le a poharat a pultra, de mikor a lábaim megadták magukat kezemmel véletlen lesöpörtem. Én pedig a földre rogytam, a pohár pedig több darabra tört össze. Megpróbáltam erőt gyűjteni, de azzal csak még jobban rásegítettem fájdalmamra. Kezemmel megtámaszkodtam a székben és felhúztam magam, akkor hallottam meg az ajtó csapódást, majd léptek követték. Végre megjött Seung. Megpróbáltam elindulni felé, de akkor megláttam ahogy Seung egy másik lánnyal csókolózik. Észre sem vettek, már is a szobában kötöttek ki. Nem hiszem el, nem akarok hinni a szememnek, kezem elgyengült én pedig a földre rogytam. Minden erőm elszállt, nem tudtam megmozdulni. Majd lassan minden elsötétült előttem. 

Mindenhol fehér falak, néma csend, hol vagyok? Lépteim halk hangja töltötte be a nagyszobát. Majd megpillantottam egy nagy fekete ajtót, mi nagyon jól látszódót a fehér falak mellett. Futni kezdtem, de olyan mintha soha sem lenne vége, nem hallattam semerre, mikor kifáradva kapkodtam a levegőért hangok csapták meg fülem.
- Haneul...Haneul kedves, ne menj el, csak te kellesz nekem...maradj velem, légy erős.
- Ki vagy? Mit akarsz? Hol vagy? Egy férfi arca kezdet kirajzolódni előttem, majd egész teste fehérbe öltözött, mikor meglátott elmosolyogta magát.
- Sehun.
- Igen, sajnálom, hogy ilyen sokáig távol vagyok, de még nincs erőm előtörni. Seung egyre erősebb, ne hagyd, hogy rosszat tegyen. Ígérem sietek, és akkor mindent jóvá teszek Haneul, kérlek még egy kicsit tarts ki. Mondani szerettem volna valamit, de addigra eltűnt és magam maradtam. Majd minden sötétedni kezdet, és éles fájdalom hasított fejembe. Valaki fojtogat, valaki meg akar ölni.
Kiáltva ébredtem fel, mindenem csurom vizes, hajam arcomhoz ragadt, ahogy ruhám is. De még mindig ugyan ott fekszem, hol elvesztettem eszméletemet. Mennyi lehet az idő? Lassan felálltam és akkor vettem észre, hogy már rég nappal van, a szoba újra fényben pompázott, de ott kint elkezdet esni a hó. Milyen békés, de mi lehetett a bajom? Még mindig gyenge vagyok, de valamivel jobban érzem magam mint este. Seung még sehol, biztos alszik, hiszen...biztos jól érezte magát az éjszaka, míg én a halálomon voltam, addig ő egy jót kúrt azzal a nővel. Még csak észre sem vett, az sem érdekelte hol vagyok, szóval ennyit érnék neki? Ezért maradtam mellette? Milyen ostoba vagyok, most már belátom.
Ruhástul álltam be a zuhany alá, nagyon jól esik, kicsit felfrissít. Engedem, hogy teljesen átázzon a ruhám, hajam pedig teljesen bőrömre tapadjon. Még mindig érzem a tegnapi fájdalom nyomát, de a víz kisit segít magamon.
- Ohh hát itt vagy, jó reggel. Nem szóltam, nem volt kedvem vele társalogni, nem érdemli meg. Nem szoktam makacskodni, de nagyon mérges vagyok rá, és ha egy szót is szól hozzám lehet, hogy felrobbanok. - Mi a baj? Hallasz? Miért állsz ruhástul a zuhany alatt?

Seung Pov:
Valami baj van, érzem. Nem szokott így viselkedni velem. Megindultam felé, de akkor felém fordult, arca piros volt a meleg víztől, és ruhája teljesen testére simult, felizgatva engem.
- Ohh, szóval el akarsz csábítani?
- Miért kellene? Hiszen akkor mászol rám mikor jól esik. Talán baj, hogy így zuhanyzom? Fáj? Haneul elhaladt mellettem, de nem engedtem ki az ajtón, a falnak nyomtam, és nem engedtem, hogy elnézzen más felé.
- Mi a baj? Ártottam? Rosszul vagy? Ha? Tudod jól, hogy nem szeretem ha feleselsz.
- MIÉRT? Miért teszed ezt velem? Mi az oka? Feladtam mindent, feladtam a szabadságom, csak miattad, hogy észhez térj, pedig nem érdemled meg, el kellet volna menekülnöm mikor megvolt rá a lehetőség, de nem, mert...sajnáltalak, de tudod mit, nem érdemled meg, mindent el fogok követni, hogy Sehun újra előjöjjön. Mától...még csak ember számba sem foglak venni. Lesokkolva álltam egymagam a fürdőbe, Haneul soha sem mert velem feleselni, miért viselkedik így? És nem is az a bajom, hanem az, hogy képtelen vagyok bántani. Csak magamhoz szeretném ölelni. Csak nem...féltékeny?
Megindultam a szobája felé, és akkor vettem észre a földön összetört poharat. Lehajoltam összeszedni, akkor pillantottam meg Hahneul lábát, felnéztem rá, arca sápadt, szeme piros a sírástól, és még mindig a vizes ruha volt rajta. Leguggolt elém és segített feltakarítani. Tényleg nem igazolódom ki rajta. Mikor befejeztük megindult szép csendben a szobája felé, láttam, hogy valami nincs rendben. A járása elégé ingatag volt. De nem foglalkoztam vele, hiszen többé nem vesz ember számba, miért is kellene sajnálnom? Megindultam a szobám felé, de akkor éles kiáltást hallottam, nem gondolkoztam futni kezdtem Haneul felé, az ajtót kivágtam. Összegörnyedve találtam rá, lábán pedig vért folyt.

10.rész

Sajnálat

Haneul Pov:
A jövő valójában egyes számban nem létezik. Számtalan, előre láthatatlan jövőről beszélhetünk csak, amelyek képesek minden alkalommal meglepetést okozni.
Magam is meglepődtem a nekem szánt sorsomtól, mit követtem el előző életembe, hogy így ide vagyok láncolva? Minden porcikám fáj, nincs bennem életerő, legszívesebben megölném magam, ha lenne rá alkalmam, de az életem ennél sokkalta fontosabb. Még mindig reménykedem, hogy valahol van valaki aki elfogad, szeret és tisztel. De azon és eltűnődtem, hogy örökre itt kell maradnom, és itt fogok meghalni. Hol van Sehun, miért nem jön elő? Miért ilyen gyenge? Miért? Seung már több mint egy hete jött elő, azóta Sehun eltűnt, mintha nem is létezett volna. Azt mondta egy nap, egy napik kell kibírnom, erről nem volt szó, én pedig egyre gyengébb vagyok, ha nem azt teszem amire kér megbüntet, most már kezdek beletörődni, hogy azt tesz velem amit akar. Nem akartam engedni neki azok után sem, hogy meglőtt, de a húgommal kezdet el fenyegetni, nem akarom, hogy valami baja essen. 

Seung halk léptei töltötték be a szobám, leült mellém és kezembe nyomta egy tál levest, de nem volt étvágyam, így letettem az ágyam melletti szekrényre. A férfi csak csendben figyelt, nekem pedig nem volt bátorságom a szemébe nézni, így csak magam elé meredtem, mindent ki akarok zárni a tudatomból. Éreztem ahogy a keze felfedezi testem minden egyes szegletét, már az érintésétől is kiráz a hideg, és minél távolabb akarok húzódni. Kicsivel mentem arrébb, de észrevette, mert egy rántással az ölébe húzott. Erősen szorított magához, mintha attól félne elmenekülök.
- Maradjunk így egy kicsit, ma olyan sok minden történt...csak rád van ma szükségem. Fejét hajamba fúrta, majd hallottam ahogy mély levegőket vesz. Keze szorosan tartott, lábai pedig körbe zártak, fejem pedig mellkasán pihent. Ha nem ismerném még azt hinném, hogy szeret, hiába mondja nekem, hogy igen is kedvel, nem hiszek neki, ki bántaná szerelmét? De nem tudok kiigazodni rajta, egyszer kedves, majd üt, ver. Mit kellene tennem, hogy megértsem? Megígértem Sehun-nak, hogy vele maradok és segítek rajta, de nem megy, félek és el akarok menekülni. - Annyira kívánlak. Seung ledöntött az ágyra, azt hittem újra rám mászik, de nem. Helyette mellém feküdt, szeme pedig engem nézett, viszonyoztam és némán teltek el a percek. Ilyenkor bárcsak hallanám mikre gondol. Miért nem félek ettől az énjétől? - Mikre gondolsz Haneul?
- S-semmire.
- Én az idő alatt elképzeltem milyen jó lenne, ha szeretnél. Kedves lennél velem, kényeztetnél, ölelnél, csókolnál. De tudom, hogy undorodsz tőlem. Viszont én próbálok kedves lenni hozzád, de nem megy. Túlságosan is félek.
- Mitől félsz te? Nincs senki aki ártanak neked.
- Semmit sem tudsz rólam vagy Sehun-ról és jobb is, ha nem tudsz semmiről. Amit én tudok Sehun nem tud, ezért vagyok én itt.
- Ezek szerint a múltat csak te tudod, Sehun semmire sem emlékszik?
- Igen, Sehun ezért gyenge, nem való az élők közé, ő olyan kiszámíthatatlan. Ha valamire rá kell jönnie inkább átadja nekem a helyét. Inkább menekül minthogy szembe nézzen a félelmeivel. Ő nevezi magát férfinak, bezárkózik, nincsenek barátai, semmije sincs a pénzén kívül, és te pont őt szereted.
- Én nem szeretem, csak is a pénz miatt maradtam mellette, szükségem van rá.
- Akkor maradj mellettem és hatalmat adok neked, cserébe szeress engem. Seung közelebb csúszott felém, majd keze derekamra rakta, nem löktem el, hogyan is merném, de most valamiért olyan más, olyan gyenge, és szeretetre méltó, nincs szívem elmenekülni előle, úgy is megtalálna. És valamiért nagyon is kíváncsi vagyok a múltjára, mi történhetett vele, hogy ilyen lett belőle? Segíteni szeretnél neki, de miért, hiszen semmi jót ne kaptam tőle, bántott, vert, meglőtt és még meg is szúrt. Arról nem is beszélve, hogy megerőszakolt.
- Miért kellene melletted maradnom, hiszen semmi jót nem kaptam tőled, sőt hülye vagyok, hogy így itt fekszem melletted nyugodtan. Menekülnöm kellene, kiabálnom és ellöknöm téged.
- Tedd meg, menekülj el, de úgy is megtalállak. Komolyan mondtam, menj, fogd a húgod és menekülj el, menj mielőtt meggondolom magam. Nem tudtam eldönteni, hogy most viccel vagy komolyan gondolja, semmit sem tudtam leolvasni az arcáról. Mit tegyek, menjek vagy maradjak? Nem tudom, hogy pontosan mire is gondol. - Azt mondtam, hogy MENJ. A hangja élesen csenget, még a ház fala is belerengett. Gyors felpattantam az ágyról, majd olyan gyorsan szaladtam ki a szobából mint még soha, megragadtam a húgom kezét, majd ölembe kaptam.
- Hová megyünk unni?
- Shh...jó mesze ettől a háztól. A meztelen lábam a hideg kőhöz ért, a kavicsok felvágták, de a fájdalom ellenére sem hagytam abba a menekülést. Ahogy az úttesthez értem, körbepillantottam, közben a húgom fejét nyomtam mellkasomba, nem akartam, hogy jobban megrémüljön. Mind két oldalról autók fényszórója világította be a sötét éjszakát, emberek százai hallattak el mellettem, alaposan megmérve engem. Mikor hátam mögé pillantottam megláttam Seung-ot az ablakba állva, arca szomorú volt, és esküszöm, hogy láttam ahogy utoljára rám néz és egy könnycsepp gördült le arcán. Majd elengedte a függönyt, miért nem mozdul meg a lábam, miért nem vagyok képes elmenni? Letettem a húgom, majd leguggoltam vele szembe, közben megigazítottam a kabátját. Nem akartam, hogy megfázzon.
- Mi a baj unni?
- Unni-nak dolga van, nem mehetek veled, képtelen vagyok elhagyni. Nem tudom miért, de mellette akarok lenni. Min Ji, tudod hová kell menned, keresd meg Hanat. Ő a legjobb barátnőm, bízom benne. Ő majd gondodat viseli míg én távol leszek.
- Nem unni, veled akarok maradni, nem mehetnénk együtt?
- Sajnálom Min Ji, erős kislány vagy, tudsz magadra vigyázni, ahogy unni is. Felálltam és leintettem egy taxit, segítettem beszállni a húgomnak. - Ahjussi, kérem vigyázzon rá. Min Ji...légy jó kislány, ígérem visszatérek, jó? Utoljára átöleltem, majd letöröltem a könnyeit, és rácsaptam az ajtót. Ahogy távolodott a kocsi egyre jobban sírta. Majd magabiztosan megindultam a ház felé, az ajtó nyikorogva nyílott ki. A lámpák már nem égtek, az egész ház sötétbe borult. A nappaliba érve pillantottam meg a fotelben ülve, arca kezébe temetve. Hallottam ahogy sír, halk léptekkel megindultam felé, de felkapta fejét. Láttam rajta, hogy meglepődött.
- Miért? Miért jöttél vissza? El kellett volna menned míg lehetett.
- Tudom, de képtelen vagyok, segíteni akarok neked, tudom, hogy félnem kellene, de nem megy, mert sajnállak. Seung olyan gyorsan ölállt át, hogy azt sem vettem észre, hogy mikor állt fel. Fejét nyakamba fúrta, karjai pedig szorosan öleltek, halvány mosolyt csaltam arcomra, majd viszonyoztam ölelését.

9.rész

Segítség! 

Haneul lassan nyitotta ki szemét, mert szoknia kellett a világost, mi felváltotta a sötétséget. Körbe pillantott, a szobájában volt, minden nyugodtnak tűnik, azt hitte állom volt az egész, de mikor megpillantotta a pókot a szobája sarkában minden bátorsága, reménysége eltűnt. Majd akkor kezdte el érezni a fájdalmat, mit eddig nem vett észre. Mindene sajgott, ajka éget és vért érzet szájában, a lábairól nem is beszélve. Megpróbált felülni, de nehezére eset, megnézte mind két combját, mi be volt kötözve. Az egyik pizsamája volt rajta, semmire sem emlékszik onnantól ahol szerelmet vallott neki Seung. Onnantól minden sötét, talán elájult. Lépteket kezdet hallani, biztos benne, hogy Seung az, de lehet, hogy már Sehun. De nem tudott dönteni, gyorsa visszahuppant az ágyra, majd várta a közeledő jövő illetőt. Becsukta szemét, ahogy meghallotta az ajtó nyikorgását.
- Még mindig alszol? Istenem már vagy két napja, ideje felébredni Csipkerózsika, sok dolguk van még. Haneul most már biztosra tudja, hogy még mindig Seung-al áll szemben. Érezte, ahogy az ágyra ül, majd kezét a lány arcához emelte, és füle mögé tűrte egy elszabaduló tincset. Majd egy rántással felemelte a lányt az ágyról, karjaiban vitte ki a szabadba, majd lassan elengedte. Haneul kiáltva eset bele a medencébe. Majd gyorsa kapkodni kezdett levegőért, Seung pedig nevetésbe kezdet. - Látnod kellett volna az arcod...nagyon jó volt, meg kell ismételni.
- Eszednél vagy? Mi lett volna, ha megfulladok?
- Tudtam, hogy ébren vagy, mert összehúztad magad a hangom hallatán, ismerlek, nagyon jól ismerlek. Most pedig gyere ki, szárítkozz meg, elmegyünk.
- Ilyen állapotban? A lábaim sajognak, a szám fel van duzzadva. Nem is érzem magam élő embernek.
- Ha nem készülsz el félóra múlva, ennél sokkalta rosszabbat teszek veled. Seung magára hagyta a lányt, ki rémülve lépkedett ki a medencéből, de minden egyes mozdulatára egyre erősebb lett a fájdalom.

Mikor sikerült rendbe tenni magát, Seung megragadta kezét és a kocsiba rángatta. Az út csendben telt, Haneul nem tudja merre tartanak, és nagyon is fél a férfi közelségétől. Mégis mikor ébred fel Sehun? Folyton ez jár fejében. Egy hatalmas ház előtt parkoltak le, Seung kicsatolta a lány övét, majd segített kiszállni neki. Haneul megpróbálta kiszabadítani kezét, de Seung erősen fogta. Az ajtó előtt megállva várták, hogy valaki kinyissa, majd egy kedves idős hölgy nyitott ajtót.
- Seung...de régen láttalak, ohh látom vendéged van, gyertek be, az uram mindjárt itt lesz. Mind ketten beléptek a házba, Haneul-nak fogalma sincs kik ők és hol vannak.
- Neked vannak ismerőseid?
- Miért ne lennének? Mellesleg még arról is tudnak, hogy nem igazi vagyok, vannak titkaim amikről Sehun sem tud.
- Elképesztő vagy. Seung a lány arcához hajolt, hogy szemébe tudjon nézni.
- Mióta nem félsz tőlem? Ez nagyon aggaszt, miért viselkedsz így?
- Gondolom nem akarsz ilyen állapotban ártani nekem.
- Nem tudod mikre vagyok képes. Haneul megrémült a férfi tekintetétől, szólni szeretett volna, de egy idős férfi jött le a lépcsőn.
- Seung, oly régen nem láttalak. Seung elengedte a lány kezét, majd átölelte az idegen férfit. Onnantól nem foglalkozott a lánnyal, magára hagyták, itt a lehetőség, hogy elszökjön, Haneul egyre jobban hátrált az ajtó felé, majd kezét a kilincsre nyomta, de ahogy nyitotta volna az idős hölgy leszólította.
- Agassi...jöjjön, ellátom a sebét.

Haneul pov:
Az idős hölgy egy gyönyörű szobába vezetett, majd intett, hogy foglaljak helyet. Magam sem tudom hol vagyok. De egyben biztos vagyok, nem vagyok biztonságban, hiszen ők jól ismerik Seung-ot, akkor miért nem tesznek ellene?
- Seung nagyon kedves fiatalember, csak nem mutatja ki, maga nagyon különleges lehet neki, ha ide hozta. Egyetlen egy lányt sem hozott ide az idő alatt.
- Kedves? Még, hogy ő?
- Igen, ismerem, nagyon jól ismerem. Tudom, hogy nem valódi, a férjem is ilyen betegségben szenved, de az a jó, hogy mind két személyisége szeret engem, így megvannak egymás közt.
- Azt mondja, hogy a férje mind két személyisége szereti önt, ezért jól megvannak?
- Igen, ezt a betegséget nem lehet meggyógyítani, eleinte én is féltem a rosszabbik személyiségétől, de az idő alatt jól megismertem, majd azt vettük észre, hogy jól megvagyunk vele. A férjem többé nem járt orvoshoz, nem vette be semmilyen gyógyszert. De had lássam el a sebeidet. A hölgy leült mellém, majd kikötötte a combom, ahogy gondoltam a sebem nagyon csúnya, és az idő alatt újra vérezni kezdet. - Még jó, hogy nem mély. Lehet fájni fog, de be kell, hogy varjam.
- Maga is átélte ezeket?
- Igen, minden átváltozásánál megerőszakolt, megkínzott, vérben fürödtem, de hallgattam rá, így a végén már csak szeretkeztünk és én is élveztem. Tudom, hülyén hangzik, de ez az igazság, szeretem mind két énjét.
- Én soha-soha sem fogom átélni ezt, engedjen el, hadd menjek.
- Sajnálom, de nem tehetem meg, kérlek...maradj mellette, csak is így gyógyulhat meg. Én már csak tudom, nem fog neked ártani, hidd el. Kezét kezemre helyezte, de ellöktem, itt mindenki meg van bolondulva, én akkor sem maradok itt tovább. Gyors felálltam, majd kihasználva a nő lassúságát kiszaladtam a szobából, de a ház olyan nagy, hogy fogalmam sincs merre kellene mennem. Hallottam, ahogy az idős hölgy utánam kiált, de mire kiért én addigra elmenekültem le a lépcsőn. Egy nagy folyóson találtam magam, mire nem emlékszem, így futni kezdtem. Olyan mintha megállt volna az idő, hiába futottam nem hallattam semerre, mintha sivatag kellős közepén lennék. Mikor végre sikerült kiérnem megpillantottam egy ajtót, szaladni kezdtem felé, de ahogy kinyitottam volna dörrenést hallottam meg a hátam mögül, majd éles fájdalom hasított a lábamba. Hasamra vágódtam, fájdalmamba felkiáltottam, majd hátam mögé pillantottam. Seung áll ott kezében egy pisztollyal. Akkor jöttem rá, hogy rám lőtt.
- Hová-hová ilyen gyorsan? Ugye nem akartál megszökni előlem? Nem volt jó ötlet, kedves akartam lenni, de úgy látszik nem érdemled meg, meg kell, hogy büntesselek. Csak hogy tud, öltem már embert, képes vagyok újra. Seung elindult felém, én pedig kúszni kezdtem, valaki segítsen. Megragadta a hajam és felrántott, de a lábamba jövő fájdalom miatt nem bírtam megállni. Így karjaiba zuhantam, a hátára dobott, én pedig ütögetni kezdtem, majd kiabálni, de senki sem jött segíteni, mintha csak mi ketten élnénk ezen a bolygón. Hiába minden erőfeszítésemnek, csak jobban elfáradtam, de előnye nem látszott. Seung ledobott az ágyra, majd kicsatolta szíját, kezébe fogta és nagyot hasított felém, felkiáltottam fájdalmamba, ruhám pedig szétszakadt ott ahol elért. Újra lecsapott rám, majd újra és így ment tovább, a végére olyan voltam mint egy rongy baba, semmi erőm nem volt megmozdulni, azt tehetett velem amit akart. Hallottam, ahogy ledobta a szíjat a földre, majd rám mászott, de nadrágja már nem volt rajta. Keze fejem alá csúszott, majd maga felé fordította.
- Látod miket kell veled tennem, hogy végre szófogadó légy? Most már érted, nem menekülhetsz el előlem, és Sehun sem jön a segítségedre, az a kis szaros fél előjönni. Fogd már fel, hogy csak én vagyok neked, csak én tehetlek boldoggá. Keze engedett a szorításból, majd lágy érintésekkel kezdte arcomat simogatni. Közben csókokkal lepte el nyakam. Másik kezével szétnyitotta combom, majd egy rántással letépte rólam fehér neműmet. Mire felismertem a helyzetem Seung belém nyomta férfiasságát. A fájdalomtól egyszerre kiáltottam fel és sírtam el magam, újra. Lassan kezdet el bennem mozogni, majd egyre gyorsabban diktálta az iramot, de nem élveztem, mindig elképzeltem milyen lesz az első, de nem ilyenre számítottam. Seung nem foglalkozott érzéseimmel, sem azzal, hogy milyen fájdalmakat érzek át. Seung arca nyakamba fúródót, majd egy nagy nyögés mellett élvezet belém. Mellém dőlt és karjaiba vont, majd utoljára mosolygó arcát láttam, mielőtt elnyomott a sötétség.

Video

8.rész

Álca

A hónapok gyorsan mentek, majd jöttek, egyszer csak nyár volt, majd tél, az emberek csak azt vették észre, hogy a rövid ruhákat melegre cserélték. A fák levetkőztek, majd minden fehérbe borult. A gyerekek vidáman futkároztak szüleik körül élvezve a havat. Sok ház szépen pompázott, hiszen itt van a várva várt ünnep, a karácsony. Haneul egész végig Sehun mellett volt, hogy ha véletlen előjönne, ő ott legyen mellette. Haneul és testvére Sehun házába költöztek, a lány nem akarta magával hozni testvérét, de nem tudja kinek adni, hogy vigyázzon rá, és jobban szereti, ha mellette van, mint távol. Így tudja, hogy biztonságban van.

Haneul szorgosan munkálkodott a konyhába, hiszen ma egy gyönyörű ünnep van, az asztalra ilyenkor megfelelő ételt kell rakni. Gyors körbenézett a konyhába, hogy nem-e felejtett el valamit. Majd újával csettintett, majd gyors beszaladt a szobájába, hiszen még nem csomagolta be az ajándékokat. Az idő alatt nagyon jól kijött Sehun-nal, olyan neki mintha testvére lenne, kit régen nem látott. Gyors becsomagolta az ajándékokat, majd eldugta az ágy alá. Ahogy kilépet Sehun kócos hajával találta magát szembe.
- Jó reggelt Sehun, látom jól aludtál. Sehun öntött magának forró teát, majd belekortyolt és Haneul-ra pillantott.
- Jó reggelt, igen, remekül aludtam, de egy kicsit fáztam. Hmm finom ez a tea. Mi jót főzöl minek ilyen jó illata van?
- Titok, majd a karácsonyi vacsorálnál megtudod. De egy kicsit aggódom, mi lesz ha éppen most jön elő?
- Seung? Nem fog, nem szereti az ünnepek, sosem jött elő karácsonykor, semmilyen ünnepen nem vett részt, nem szeret mások előtt mutatkozni.
- Hála az istennek, ennek most nagyon örülök. Sehun Haneul hajába túrta kezét, majd jól összekócolta. A lány pedig sértődve bokszolt a karjába.
Az est hamar eljött, mind hárman nagyon jól mulattak, majd mikor elfogyasztották az ételt a karácsonyfa alá ültek kibontani az ajándékokat. Haneul egy parfüm készletet vett Sehun-nak, húgának pedig egy gyönyörű szép babát. Mind ketten nagyon örültek neki, majd Sehun adta át a neki szánt ajándékot. Haneul boldogan csomagolta ki a nagydarab csomagot, de ami benne volt lesokkolta.
- Ez-ez egy pók? Most ügye viccelsz velem, én félek tőlük. Sehun gúnyosan elnevette magát, majd a kislányra nézett.
- Menj be a szobádba, és akkor gyere ki ha én mondom. Akkor megkapod az ajándékodat. A kislány szófogadó volt, majd magukra hagyta. Sehun megfogta az akváriumot és Hanuel szobájába cipelte.
- Vidd ki innen! Nekem aztán ne nézegessen, undorító állat.
- Egyáltalán nem az, jó kis előjáték lesz. Hanuel felfigyelt Sehun akcentusára, majd szemébe nézett, valami nem stimmelt vele, olyan fura. Sehun ajka mosolyra húzódót, majd Haneul-al szembe állt meg. - Hiányoztál kedvesem. A lányban megfagyott a vér a felismerésben, ő nem Sehun.
- Seung. A neve hallatán nagyot lökött a lányon ki a földre zuhant, menekülni akart, de Seung nem engedte, hajánál fogva húzta fel és csókolt nyakába.
- Hmm ez az illat, istenem máris áll mind a cövek, kellesz és most nem fogsz elmenekülni, ma az enyém leszel.
- Neh kérlek, hagyj békén, kérlek. Engedj el. Seung magával ráncigálta le oda a helyre ahová Haneul nem szeretett volna menni, vissza a rideg, hideg helyre. De most nem az ágyhoz vezette, hanem a tükör elé a székhez, kezét a fának kötözte, majd a lába következett. Seung a háta mögé lépet, majd a tükörből nézet a lányra.
- Megmondtam, hogy ne akard tudni miért van itt ez a szék, de késő, nem fogadtál szót. Mellesleg összebeszéltél Sehun-nal, ez nagyon nem tetszik, ezért sem leszek veled elnéző. Kínozni foglak, míg meg nem halsz alattam. A lány küszködni szeretett volna, de túl erősen van a székhez kötözve. Seung egy késsel tért vissza, mivel levágta a lány ruháját. - Vedd a szádba, és ajánlom, hogy jól csináld, mert megöllek. A lány arra gondolt, hogy ez az egész csak egy álca volt, fogalma sincs mióta van jelen Seung. Az álló férfiasságára pillantott mi már keményen állt arra várva, hogy valaki kényeztesse. Haneul nem tudott megszólalni, mert Seung betapasztotta száját farkával. Egyre gyorsabban lökte csípőjét a lány szájához. Seung kéjes nyögései töltötték be a szobád, Haneul szemébe pedig könnyek gyűltek a szégyentől, megalázástól. Seung egyre hevesebben nyomta ágyékát a lányhoz, majd magját szájába lövellte, ki akarta köpni, de a fiú nem engedte.
- Nyeld csak le. Mikor megtette elmosolyogta magát, majd a szekrényhez ment és levett egy mell csipeszt, a lány mikor meglátta kiabálni kezdet. Seung pedig arcon ütötte. - Kuss, vagy sokkalta rosszabbat teszek veled. Haneul csendben maradt, majd felnyögött a fájdalomtól mikor a csipeszek a melléhez értek. Seung megnyalta ajkait és lány ölébe ült, majd haját kezdte el simogatni. - Annyira szép vagy, még sose volt ilyen széplánnyal dolgom. Megbabonáztál. Füléhez hajolt és halkan kezdet el beszélni. - Csak, hogy tud, Sehun nem mostanában ébred fel. A kis idő alatt jól el fogunk szórakozni, légy jó kislány. Seung kést ragadott meg, majd a lány nyakához vezette. Majd le egyenesen a lány nőiességéhez. Haneul megfeszült az érintésétől, de nem moccant túlságosan és fél tőle. De a hirtelen fájdalomtól felkiáltott. A kés élesen mart húsába, majd érezte, ahogy a vér lefolyik lábán, mikor lenézet meglátta a véres csíkot combján. Sírni kezdett, de Seung-ot nem hatotta meg, mert újabb sebet ejtett rajta, de most másik combján.
- Áhh kérlek...kérlek Seung...ez-ez nagyon fáj...miért? Miért én? A fiú megragadta a lány haját, hogy szemébe tudjon nézni.
- Tényleg kedveltelek, nem akartalak bántani, de az, hogy összefogtál Sehun-nal megölte a hitemet, hogy kedves legyek veled. Mindent elcsesztél. Nem kellet volna mellette maradnod, és most nem lennél itt ide kötözve, tudok én kedves, szelíd lenni, ha akarok, de most ehhez van kedvem. Megtanítalak engedelmeskedni. El fogom érni, hogy csak engem láss. Egy erőteljes rántással engedte el haját, majd magára hagyta. Haneul végigmérte magát a tükörben, lábait mindenhol vér borítja, haja kócos, arcán egy piros heg ékeskedik ahol megütötte, szemei vérvörösek, ajka felrepedt. Újra sírásba kezdet, semmit sem ért miért ő az ki itt ül, miért neki kell mindezt átélnie? Mit követett el? Talán soha sem kellet volna találkozni Sehun-nal. De ő olyan más, Sehun kedves, visszahúzódó. Seung léptei zavarták meg Haneult, minden egyes lépése egyre hangosabb volt, a lány pedig egyre jobban kezdet félni. A fiú a falnak támaszkodott, majd a tükörből nézet a lányra, hol találkozott a tekintetük.
- Szánalmasan nézel ki, olyan vagy mint a többi kurvám, pedig te sokkalta többet jelentesz nekem. Taníts meg szeretni Haneul, és ígérem nem bántalak. Haneul nem hisz fülének, most meg miről beszél? Még hogy szeretni? Seung a lány elé lépett, majd leguggolt és a lány szemébe nézett. - Biztos vagyok benne, hogy ezeket soha többé nem szeretnéd átélni, és ígérem, ha jól bánsz velem...nem bántalak.
- Nem-nem értelek, az előbb még bántottál, most...miért? Keze a lány arcához vándorolt, és letörölte a könnyeket.
- Mert szeretlek Haneul, és csak is magamnak akarlak, de ahhoz meg kell, hogy változzam...és akkor örökre ébren maradok. Eddig úgy éltem az életem ahogy akartam, nem volt senki akit ismertem volna, senki akit barátomnak neveztem volna, Sehun mindenkit eltaszított mellőle, mert félt, hogy őket is bántom. De nekem is csak egy olyan ember kell ki megért, nem azért jöttem létre mert én akartam, Sehun elfojtott félelmei miatt jöttem létre. Ő miatt vagyok itt, mert fél szembe nézni a múltjával, következményeivel. Én miattam jutott el idáig, nem is értem miért akar megölni, nélkülem halott lenne.
- De...miért én? Miért bánsz így velem?
- Mert te más vagy mint a többi lány, igaz nem ismerlek annyira, de a te mosolyod őszinte volt felém. Haneul egy kicsit megértette miért ilyen, de akkor is tart tőle, a fájdalom pedig egyre erősebb így fele mondatát nem értette a fiúnak. Majd minden sötét lett előtte.

7.rész

Döntés és válasz

Sehun Pov:
Mikor kitisztult a látásom, a fejemből pedig elszállt a fájdalom felnéztem, és akkor ismertem fel az előttem fekvő lányt. Keze az ágyhoz volt kötözve, egy szál semmiben volt, arcáról pedig vér folyt. Ajka felrepedt, térdei felhorzsolódtak. Mégis mit műveltem vele?
- Haneul...én... Kezemre pillantottam, akkor vettem észre, hogy maszkot tartok benne, rémülten dobtam el, mi nagyot koppant a földön. Akkor vettem észre, hogy egy ismeretlen helyen vagyok. Ezt én maga építettem a tudtom nélkül? Ezek szerint sokkal erősebb mint gondoltam.
- S-Sehun... Haneul hangjára felfigyeltem, majd rádobtam a takarót, utána kiszabadítottam a kezét.
- Annyira sajnálom, most biztos nagyon meg vagy rémülve, de mindent elmagyarázok, de előbb lássuk el a sebed. Megakartam fogni a kezét, de nem hagyta, rémülten futott el mellettem magamra hagyva a hideg, rideg idegen helyen. Gyors észbe kaptam és rohantam fel Haneul után, de addigra sehol sem volt. Mi lesz, ha feljelent, vagy mi lesz akkor, ha magamra hagy, és soha többé nem jön vissza? Belegondolni sem merek, Haneul nagyon kedves lány, és akárhogy bántam vele, mindig visszajött, és ő az a lány kire oly régóta várok. Hiszen ő az kit a gonosz énem nem bántott, ennek pedig kell, hogy legyen valami oka, ki kell derítenem, hogy miért nem bántotta eddig és, hogy miért viselkedik vele ilyen kedvesen. Mindent meg kell tudnom, de ahhoz, hogy kiderítsem szükségem van Haneul segítségére.

Három nap telt el azóta a nap óta, Haneul csak fel sem kereset, és én sem kerestem, biztos vagyok benne, hogy meg van ijedve, és megértem. Kell neki kis idő mire mindent átgondol, de egyre feszült vagyok. Magam sem értem mit hiányolok ennyire az életemből, de talán ideje lennem felkeresni, nem várhatok örökre, szükségem van rá.
A pappírra néztem, majd fel a ház címére, pontosan itt kell laknia Haneul-nak, elégé csendes kis környék, nagyon kellemes hangulatot áraszt magából. Az ajtó előtt állva elgondolkoztam mit is kellene pontosan mondanom neki, hiszen lehet, hogy egyből rám csapja az ajtót, vagy elkiabálja magát. Összeszedtem bátorságomat és bekopogtam egy fiatal kislány nyitott nekem ajtót, ki mosolyogva köszönt.
- Szia, Haneul itthon vagy?
- Unni? Igen, UNNI VENDÉGED VAN. A kislány megfogta kezem és beljebb húzott, majd Haneul jött le a lépcsőn, de mikor meglátott futni kezdet felém és megragadta a kislányt, majd arrébb lökte.
- Megmondtam, hogy ne engedj be bárkit a lakásba, hányszor kel elmondanom? Most menj fel a szobádba. Mikor magunkra maradtunk Haneul mérgesen mért végig.
- Nyugi én vagyok, az igazi Sehun, semmit sem akarok csinálni, csak beszélni szeretnék veled.
- Oké, még mindig tartok öntől, szóval semmit se tegyen, ne közelítsen, még csak rám se nézzen. Csak...üljön le. Helyett foglaltunk, de Haneul olyan messze ült tőlem amilyen messze csak tudott. - Kezdje.
- Sajnálom a történteket, de ahogy azt észrevette nem voltam önmagam, most már tudja, hogy miért nem akartam eleinte felvenni magát. Nyugodtan kérdezhet.
- Maga... Haneul közelebb hajolt, majd szinte suttogni kezdett...örült? Tudja volt már ilyennel dolgom, de magától szinte remegtem, azt hittem meg akar ölni.
- Nem, nem vagyok örült, személyiség zavarban szenvedek, ezt csak azt jelenti, hogy van egy másik személyiségem. Ő vele találkoztál aznap, csak úgy hívja magát Seung, Seung a neve.
- Mint utód? Ez nevetséges, hogy...hogy lehetséges ez? Egy embernek, hogy lehet két személyisége?
- A múlt, a múlt miatt lett ő, vannak kiknek több személyisége van, én csak róla tudok, de alakulhatnak ki még. Seung már vagy tizenöt éve él bennem. Vannak hónapok, hogy egyszer sem jelenik meg, de vannak idők mikor minden egyes nap megjelenik ilyenkor olyanokat tesz amikre nem emlékszem.
- Például?
- Biztos akarja tudni? Haneul arcán nem félelmet láttam, nem, annál inkább kíváncsiságot. Örülök neki, hogy nem kezdet el még jobban félni tőlem. - Mivel látom rajtad, hogy nem félsz, így elmondom, de cserébe kérnék tőled egy szívességet.
- Mi lenne az?
- Segíts, azt akarom, hogy légy az orvosságom.

Haneul Pov:
Ahogy az ajkai kiejtették azt a szót, a szívem repeszteni kezdet, gyomromba pedig több száz pillangó szabadult ki az eddigi fogságból. Amíg az ember a félelmeit használja a döntéseihez, tulajdonképpen menekül. Csak abban az esetben indul el egyáltalán valami felé, amikor elég bátorságot gyűjt ahhoz, hogy bár fél, mégis a vágyait kövesse.
- Nekem...mit kellene tennem, hogy önnek jobb legyen?
- Csak legyen mellettem, egy éjszaka, semmi több, ha Seung tesz valamit önnel ígérem többet nem keresem fel, de ha továbbra is kedves magával, maradjon mellettem míg ki nem derítem mi az oka. Szükségem van önre, lehet, hogy maga miatt megszabadulhatok tőle. Végleg. Sehun komoly volt, láttam, éreztem, hogy csak is az igazságot mondta most nekem, de mégis nem tudom mit kellene tennem. Mi jó származnak nekem belőle ha mellette maradnék?
- Miért kellene megtennem? Kitudja mikre nem képes? Azt akarja, hogy újra vetkőztessen le, kötözzön az ágyhoz? Miért kellene nekem elviselnem mind ezt? Egy élő ember vagyok, kinek vannak érzései, ez most olyan volt mintha arra kérne legyek a szex rabszolgája, mert valljuk be Seung csak is azt látja bennem. Ő egy férfi, míg én nő vagyok.
- Maga egész végig ismerte őt, emlékszik? Emlékszik arra az estére mikor azt mondtam önnek, hogy felveszem, nem én voltam ki oly lelkesen nevetgél önnel. Seung volt az, mikor megcsókolt nem engem-szeretetet volna, hanem őt, ki olyan boldogan mosolygott önre. Mi teljesen különbözünk, önnek vannak iránta érzet vágyai, hiába tagadja. Mert amikor megcsókolt, Seung mosolyát képzelte maga elé. Ha igaz amit mond, akkor teljesen igaza volt, Seung volt az kivel aznap ittam és nevetgéltem, az ő mosolya lágyította megy a szívem, nem Sehun, akkor pontosan mit is érzek?
- Elégé vicces ez a sztori, de igaza van. Voltak napok mikor teljesen megzavarodtam, egyszer kedves volt hozzám, majd...lenézően viselkedett. Akkoriban azt hittem önre bolond, de úgy látszik nem, ez mindent megmagyaráz. Szóval ha segítek önnek...mit kapok cserébe?
- Hercegnőt faragok önből. Annyi pénzt kap tőlem amennyit csak szeretne. Vagy talán...van kérés?
- Maga azt hiszi, hogy a pénzért élek igazam van? Pedig nem, nem olyan nő vagyok aki eladja magát, de megteszem, a húgom miatt. Sehun kezet nyújtott mit elfogadtam, de akkor nem gondoltam volna, hogy meg fogom bánni a döntésem. Mert ezek után...olyan dolgokat éltem át, miről álmodni sem mertem volna.

6.rész

Fenevad 

Sehun arca egyre közelebb húzódott felém, szemében vágyat, mohóságot, szomorúságot véltem felfedezni. Keze erősen fogta karomat, szinte éget. Ajka egyre közeledik ajkam felé, szemem becsuktam, de nem csókolt meg, helyette felegyenesedett, egy finom mozdulattal emelt fel, karjában kötöttem ki, nem nézett rám, megindult a fürdő felé, ott letett, majd a kád felé indult meg. Lassan nyitotta meg a csapót, majd kellő hőmérsékletre állította a vizet. Mikor végzet felém fordult, megindult felém, ahogy megállt előttem mind két kezét vállamra helyezte, majd lassan kezdet megszabadulni a ruhámtól. Az egybe részes szoknyám könnyedén hullott a hideg csempére, utána leguggolt és megszabadított a cipőmtől, Szerettem volna ellenkezni, de nem mertem, mert láttam valami rémisztőt a szemébe, mi arra utál, hogy maradjak nyugodt. Mikor csak egy szál fehérneműben álltam előtte magamra hagyott, menekülő utat kerestem, de mire elhatároztam magam Sehun addigra visszaért kezében egy ollóval. Nem akarom elképzelni, hogy mire kell neki. Hideg kezét hátamon éreztem meg, majd újra karjaiba fogott, de ezúttal a meleg vízbe helyezett. Sehun az olló segítségével megszabadult a melltartómtól, ekkor hallottam egy kéjes nyögést. Neki állt vetkőzni, nem mertem odanézni, de akkor Sehun keze állam alá csúszott.
- Engem nézz, ne fordulj el. Engedelmeskedtem kérésének, így végig néztem, ahogy Sehun megszabadul minden egyes darab ruhájától. Mikor megláttam az ágaskodó férfiasságát, vér szökött arcomba. Sehun beült mellém a vízbe, majd a hátam mögé helyezkedett, így csak a csupasz hátamat látja. Keze kibontotta a hajam, majd több lokniba terült el a vállamon. - Olyan gyönyörű vagy Haneul, legszívesebben most itt helyben keményen megkefélnélek. De türtőztetem magam, mert nem akarlak bántani, és eddig nagyon jó kislány voltál. Ha tovább is így viselkedsz talán megjutalmazlak. Most pedig gyere közelebb. Remegve csúsztam hátrébb, de Sehun karja erősen rántott meg maga felé, így köztünk csak a bugyim anyagja volt. Sehun kezébe nyomott egy férfi tusfürdőt, majd kezével lassan kezdte el mosni a hátam, mellkasa hátamnak nyomódót. Kezével pedig mellkasomat kezdte el dörzsölni, de akkor kezem maguktól mozdultak, egy erőteljes mozdulattal ragadtam meg kezét.
- Ne félj, tudom, hogy szűz vagy, mindent tudok rólad, ezért is akarom, hogy az első emlékezetes legyen, gondolom ezeket a csodás melleket senki sem fogta, és ez örömmel tölt el, hogy én vagyok az első. Sehun keze melleimre csúszott, kényeztetett és éveztem. Majd keze combom közé csúszott, nem azt már nem, nem engedem, nem így akarom elveszíteni a szüzességemet. Felálltam, de Sehun erősen rántott vissza, így minden csurom víz lett. - Megmondtam, légy engedelmes, vagy rosszul fogsz járni kedves. Mikor teljesen megmosdatott, kiemelt a vízből, törülközővel körbe csavarta a testem, majd megint karjába fogott, egyenesen a szobájába vitt, vagyis azt hittem, mert mikor letett egy kép mellé állt, majd egy erőteljes mozdulattal lerántotta a festményt. Meglepődtem, mert egy ajtó volt mögötte, pont, hogy átfér rajta egy ember.
- Mi-mi ez?
- Az én saját birodalmam, még Sehun sem tud róla, hülyébb mint azt gondolnád. Megragadta kezem, majd maga után kezdet el húzni, ahogy egyre lejeb mentünk egyre hidegebb volt, rajtam pedig csak egy törölköző volt, és egy átázott bugyi. A bőrömön végigfutott a hideg mitől beleremegtem, egy újabb ajtó állt velünk szembe, mi egy gombnyomásra kitárult és szemünk elé egy hatalmas szoba tárult. Sehun meggyújtott egy gyertyát, mit a kezembe nyomott, majd egy kis időre elveszett a sötétségbe, de akkor egy sarokban tűz kezdet el égni. Sehun kivette a kezemből az égő gyertyát és végig ment a kis szobán meggyújtva a többi eldugott gyertyákat. Mikor végre teljesen látni lehetett, végig pásztáztam az eldugott részlegeket. De a vér is megfagyott bennem a látványtól, a szoba maga barátságos volt, a fal pirosra volt festve, meztelen nőktől ábrázolt képek lógtak a falon. Egy hatalmas ágy helyezkedett el középen, minek ugyan olyan színe volt mint a falnak. Jobb oldalon egy kisebb szekrény, míg bal oldalon egy hatalmas tükör mivel szemben egy szék állt. De az ami a szekrényen pihent megijedtem. Mindenféle láncok sorakoztak fel egymás mellett, több piercing amire nem vagyok kíváncsi hová tartoznak. Korbácsok, maszkok, bilincsek, nyakörvek és had ne tudjam mik még. Sehun a hátam mögé lépet, majd hideg kezével hajamat elcsatolta, és az ágyhoz vezetett. Miért nem ellenkezem, miért hagyom, hogy Sehun azt csináljon amit szeretne? Miért nem menekülök el? Mind ketten helyet foglaltunk az ágyon, Sehun közben egy kisebb szekrényből cigit vett elő.
- Dohányzol? Csak bólogatni kezdtem, hogy nem, a válasza csak egy sima váll rándítás volt, majd szájába vett egy szálat és meggyújtotta. - Biztos nagyon meg vagy rémülve, én azt nagyon jól elhiszem, de nem kell félned tőlem, soha sem ártanák neked, de ha ellenkezel, vagy ha...rosszat csinálsz, talán...talán bántalak. Ezért kell hallgatnod rám, és nem esik bántódásod. Sok nőt hoztam már le ide, kik könyörögtek az életükért, de volt olyan is ki élvezte.
- Ki-ki vagy te?
- Vártam már ezt a kérdést, biztos észre vetted, hogy nem az a Sehun vagyok ki nappal bent üldögél az irodájában és a lapokat nyúzza. Nem, én teljesen más ember vagyok, igen ugyan olyan arcom van mint Sehun-nak, de mégsem ő vagyok. Ohh, miért nézel ilyen boci szemekkel rám, csak jobban felizgulok. Sehun arcomba fújta a füstöt, majd egy tartóba helyezte. Mikor újra felém figyelt, lassan közeledni kezdet felém. Megijedtem így menekülőre fogtam, de Sehun visszatartott. - Megmondtam, semmi trükk, ne akard megtudni, hogy miért van ott az a szék a tükör előtt. Egy erős rántással visszarántott pont az ölébe. Sehun csípőmre ült, majd lassan fel-alá kezdet el mozogni. - Neked...majd így kell mozgatnod a csípőd, én pedig élvezni fogok minden egyes mozdulatodat, hangodat. Közelebb hajolt, majd csókot lehelt ajkamra, undorodom saját magamtól, amiért nem teszek semmit sem ellene. Sehun egy rántással levette rólam a finom anyagot, majd kezébe vettem mellemet. Ajka pedig ajkamba vájt, és mohon tépni kezdte. Keze bugyim alá vándorolt mitől megijedtem, hiszen soha senki sem nyúlt hozzám ott lent, félek. Sehun szétnyitotta lábamat és nőiességem nyílásához vezette úját, majd fel le kezdte mozgatni, minden porcikám bele remegett az érintésétől. Kezemet mellkasához emeletem, hogy eltudjam lökni, de nem ment.
- Milyen nedves vagy Haneul, csak nem felizgultál rám máris? Ez tetszik, a kis szűz máris beindult, mi lesz ekkor? Úját hirtelen belém mélyesztette mitől felkiáltottam. - Tetszik ez a hang, még-még.
- Kérlek...hagyd abba, nem bírom már. Sehun mintha meg sem hallotta volna, egyre gyorsabban mozgatta bennem, mitől egyre jobban sajgott az alfelem.
- Tudod mi a kéj? Az élet siralomvölgy. A szerelem bűn. A gyönyör átok, a kéj a romlásnak és rothadásnak oka. Szemeim kipattantak helyéről, hátam ívbe feszült, mikor a gyönyör lesújtott rám. - Milyen hamar elmentél, nem kellet két perc sem. Most te jössz. Rázni kezdtem fejem, majd lelöktem magamról, futni kezdtem az ajtó felé, fel a lépcsőn, de Sehun elkapta a bokám. Majd húzni kezdet. - Megmondtam, hogy maradj nyugton. Hatalmasat csattant mikor is a lépcsőre estem. Éreztem ahogy vér lefolyik arcomon bele a számba, szemem egyre homályosabb, de éreztem ahogy Sehun karjaiba von. Majd letesz az ágyra. Hallottam mikor elmegy, mikor visszatér, hideg valami érinti meg karom, majd fejem mögé emeli mind két karomat. Szemeim kinyitottam és akkor ismertem fel, hogy mit is csinál pontosan. Sehun az ágyhoz kötözött.
- Mi-miért?
- Így nem tudsz megszökni. De ezért most meg kell, hogy büntesselek. Sehun levett a szekrényről egy maszkot, majd mosolyogva indult meg felém.
- Kérlek ne, kérlek.
- De-de. Sehun feltérdelt mellém,de akkor hirtelen kiabálni kezdet, majd fejét kezdte el fogni. Mikor rám nézett szemei vérvörösek voltak. - Haneul, istenem mit tettem.

5.rész

Hiányzol

Sehun Pov:

Soha sem értettem, hogy mi is történt pontosan azon a napon, mi történt, mi volt az a csók? Az óta a nap óta kerül, kerül, mintha nem is léteznék eme földön. Pedig pontosan őt nézem, nézem, ahogy félszegen felpillant, majd elhalad mellettem, nem néz rám, még egy sóhaj sem hagyja el ajkait. Mit kellene mondanom, mit kellene ilyen helyzetben tennem? Még soha sem történt velem ilyen, ha csókoltam is nem én voltam az, de ha igen mindig én kezdeményeztem. Egy lány vajon miért csókol meg valakit hirtelen? Mit gondolhat egy nő ilyenkor? Mérgelődve túrtam hajamba, majd öklömet erősen a falba csaptam. Fájdalom? Miről is beszélünk, hiszen ez a kis seb nem fáj annyira, mint a szívem. Nem járunk, nincs semmi közünk egymáshoz, akkor miért, miért sajog a szívem, ha meglátom? Talán… titkos érzéseim lennének felé, de akkor miért nem érzem végre mi a helyes?
- U-uram… jól van? ~ Tekintetemet magasba szöktettem, és igen, ő állt előttem, kire oly sokat vártam, hogy észrevegyen. – A keze, vérzik. ~ Nem éreztem fájdalmat, akkor miért is érdekelne, hogy mi történik éppen velem, mikor végleg itt állsz előttem?!
- Nem fáj… semmi bajom… Haneul… végre megszólalt.
- Ohh én csak… sajnálom a mullkorit, fogalmam sincs miéért tettem, kérem, bocsájtson meg.
- Aigoo, nem haragszom rád, igaz hirtelen jött, de megnyugodhatsz, nincsenek semmilyen gondolataim.
- Ohh ennek örülök, azt hittem ez miatt félreért, és hogy kirúg, de ezek szerint nem.
- Ki kéne? Végül is megszegted a szabályt, nem kezdesz ki a főnököddel, de te kezdeményeztél.
- Maga-maga mondta, hogy csókoljam meg.
- Nem is, én csak kérdeztem, nem gondoltam komolyan, ne fogd erre, mert nagyon gyenge kifogás, kedvesem.
- Sokat változott mióta itt vagyok, mikor elsőnek beléptem szótlan volt, és olyat állított, hogy nem emlékszik semmire abból az éjszakából, pedig én nagyon jól éreztem magam, tudja, ön nagyon szépen mosolyog, egy olyan mosolyt küldött felém ki még soha. A mosolya meleg volt, szeretett teljes, és olyan mintha a mosolya mögé tudnék bújni mikor bajban vagyok. Talán ez miatt is akartam maga mellett maradni, újra mosolyt akartam csalni arcára, és azon a napon végre nevetett, nem gondolkoztam a mosolya láttán, és hát…
- Ezért csókoltál meg. Szóval ön beindul a mosolyom láttán, értem. Szóval, ha én most elnevetném magam, megint letámadna?
- Nem, sajnálom, hogy ilyenekkel áltatom önt, de úgy éreztem el kell, hogy mondjam.
- Megmondom őszintén, nagyon finom ajkai vannak, igaz meglepődtem és nem tudtam koncentrálni csókjára, de akkor a szívem hirtelen szaporán kezdet el verni, és nagyon sok pillangó repkedet a gyomromba.
- Magának is? Már azt hittem, hogy én éreztem ilyen furcsa érzést.
- Mi? Ön… még soha sem érzet ilyet? ~ Mikor bólogatni kezdet mindent megértettem, ez a lány még soha sem volt szerelmes, sőt még egyetlen egy fiúval sem volt együtt. – Maga… volt már szerelemes?
- Nem, még nem… de talán egy nap.
- Volt már olyan fiú ki tetszett önnek?
- Nem tudok róla, de miért kérdezget ilyenekről?
- Ön most… az imént azt mondta kedvel.
- Mi?
- Tudja mit jelent az, hogy a szíved egyre gyorsabban pumpálja a vért? Hát ezt, maga kedvel engem, és ez hozza ki a közelségem magából.
- Nem értem magát, nem kedvelem… csak ez volt ez… első csókom.
- Mi??? Miket nem tudok meg magáról, jobban tenné, ha tényleg neki állna randevúzni. Szóval… ön még szűz? ~ Láttam rajta, hogy ezt a kérdést nem várta tőlem.
- Miért… miért kérdez ilyeneket tőlem?
- Csak biztosra akarok menni, hogy kit vettem fel maga mellé. Ha tudtam volna, hogy szűz még csak a közelembe sem jöhetett volna, menjen haza, és ne jöjjön ide vissza.
- Tessék? Ezért kirúg? Miért? Mert talán nem aludtam együtt még soha senkivel? Nah ne nevettessen.
- Haa, pedig igazat mondok, nincs maga biztonságban mellettem, tudja, éjszakánként ki jár ebben a házban? Maga az ördög, ki szüzekre vadászik.
- Maga örült… nem is tudom elhinni, hogy kedvelhettem meg magát. Megyek, nincs kedvem tovább maradni maga mellett. ~ Mikor magamra maradtam a tükörbe bámultam és néztem az ismeretlen arcot. Jobban is teszem, ha távol marad tőlem, kitudja mikre vagyok képes.

Haneul pov:

Még soha sem vert így a szívem, mégis mit kellene tennem, miért hagytam, hogy elcsábítson? Nekem dolgoznom kell, és most éppen egy nagyon jó munkát veszítettem el. Örült vagyok az biztos, de Sehun tényleg megbabonázott, túlságosan is megkedveltem a kedves oldalát. Esténként olyan más, ha nem látnám a tökéletes arcát akkor meg sem ismerném. De akkor nappal miért bánik velem olyan hidegül? Alig ismerem, de jobban meg szeretném ismerni, a közelembe akarom tudni.
Mély levegőt vettem és visszafordultam a ház felé, nem kopogtam és kinyitottam az ajtót, Sehun irodája felé vettem utam. Ő már a papírok felett ült és akkor sem nézett fel mikor benyitottam. Leültem vele szembe és vártam, hogy megszólítson. Több időbe is telhetett mire maga elé dobta tollát, majd kezét összekulcsolta mellkasa előtt és úgy dőlt hátra a székében.
- Miért jöttél vissza? Megmondtam, hogy ki vagy rúgva.
- Sajnálom a történteket, de nekem kell ez a munka, ígérem többé nem nyúlok önhöz, sőt...csak a munkámmal fogok foglalkozni.
- Azért vissza is kellene vennem magát? Tudja nem öntől tartok, hanem magamtól...nem vagyok olyan ártatlan mint azt hiszi. De nem bánom, visszajöhet, de a házat akkor hagyja el ha én mondom, és többet ne feleseljen vissza mert azt gyűlölöm a legjobban, a magán életem pedig nem tartozik önre.
- Értem és köszönöm...többet nem okozok bajt, ígérem. ~ Magára hagytam és újra munkába álltam, tényleg fura fickó, egyszer kedves majd rideg, de a nők mégis bomlanak érte. Helyes arca tökéletes, ha egy nőre néz, egyből megbabonázza, túl tökéletes, még nekem is, és ettől félek, hogy talán...beleszeretek.

Azt est hamar eljött, de a ház ura ki sem mozdult a szobájából, kezdek aggódni. Így hát mielőtt elindultam volna bekopogtam, de nem szólt vissza, így magára szerettem volna hagyni, de nem ment. Benyitottam, de furcsa mód nem volt a szobájába. Vajon hol lehet? Megfordultam, de egy sötét alak elállta az utam. Mikor jobban megnéztem felismertem Sehunt, de valahogy más, nem olyan mint volt.
- Nem kellett volna belépned a szobámba, Haneul kedves. Sehun megindult felém, én pedig hátrálni kezdtem, de akkor hátam a hideg falnak ütközött. Sehun teste pedig teljesen neki nyomot, ekkor megéreztem férfiasságát, most felizgult rám? - Nem kell félned tőlem, te olyan más vagy mint az eddigi nők kikkel - fülemhez hajolt, majd kezével hajamba túrt, majd egy rántással hátravetette fejem - basztam, de...neked nem akarok ártani, fogalmam sincs miért vagyok ilyen kedves hozzád. Pedig a drága Sehun biztos mondta, hogy ne maradj este a közelembe, de te olyan makacs kislány vagy, az ilyeneket meg kell büntetni. Hirtelen a földre lökött, de mászni kezdtem, féltem, soha sem láttam ilyennek. Sehun mintha élvezte volna, hogy menekülök, hiszen nagyon jól tudja, hogy semmi értelme.
- Hiába menekülsz, így csak jobban felizgulok kedves. Sehun megragadta a hajam, majd kilencven fokot fordított rajtam, Sehun csípőmre ült. próbáltam menekülni, de hiába, sokkal erősebb nálam, Kezével a földre nyomta karomat, szemembe pedig könnyek gyűltek a félelemtől.
- Ne félj, nem bántalak, csak akkor, ha ellenkezel. Eddig mindig kedves voltam veled, de ma valamiért nem megy. Kellesz nekem, testestül, mindestül, légy az enyém.