16.rész

Parancs 

Seung Pov:

Ahogy kinyitottam szemem, egyből becsuktam a fájdalom miatt, lassan valahogy felkeltem, majd elvonszoltam magam a tükör elé, még hogy nem tudok kiszabadulni. Azt hittem Sehun ennél sokkalta okosabb, építettet egy sötét pincét, de semmire sem ment vele, könnyedén kiszabadultam. Mikor megláttam önarcképemet elsápadtam, fel sem ismerhető az arcom, mintha nem is én lennék. Mind két szemem alatt sötétlila foltok ékeskednek, ajkam feldagadt, ruhám pedig sok helyen elszakadt. Pedig biztos vagyok benne, hogy drága anyagból készülhetett. A látványom láttán csak elmosolyogtam, egyáltalán nem így terveztem az estém, bulizni szerettem volna, és egy vagy több csajjal szerettem volna hazatérni, de e helyett jól péppé vertek, és ami a fontos, hogy hagytam, nem ütöttem vissza, és nem is védekeztem. Hiányzik Haneul, és a gondolat, hogy többé nem láthatom felemészt. Megpróbáltam elmenekülni gondolataim elől, de mind hiába...az alkohol sem segített, ahogy egy másik nő társasága sem. Mindenről ő jut eszembe, és nem tudok mit tenni ellene. Sehun most az egyszer kifogott rajtam, ő az egyedüli ki tudja merre van, hol jár pontosan, ezért sem tudok mit tenni, hiszen meg van kötve a kezem. Ha bármi rosszat teszek mi ártana Sehun-nak, képes lenne ártani Haneul-nak. Hogy lennék képes bármi rosszra, mikor tudom, hogy nincs biztonságban? Földre csúsztam, majd hátamat a hideg falnak nyomtam, térdem felhúztam min karomat pihentettem
Szerelmes szívem érte eped, a világon mindent megadnék neki. Éjjel-nappal arra várok, hogy egyszer vele legyek. Érzem, ahogy a forró könny égeti arcomat, érzem, ahogy lágyan simogat. Érzem, hogy néha itt van velem, de bárcsak örökké fogná a két kezem. Mi történt veled Seung, soha sem adtad fel a reményt, mindig erős voltál, soha sem sírtál, akkor mégis mi a frász bajod van?
- Annyira hiányzik, merre vagy?

Haneul Pov: (három nappal később)

Gyönyörű ország Euróba, és a hazám is, nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fogom magam itt érezni. Minden olyan tökéletes, nem akartam újra városba költözni, így egy kisebb kis falut választottam, mi nincs messze a várostól. Itt mindenki olyan kedves, még csak segítséget sem kellett kérnem, maguk jöttek segíteni, és rengeteg étellel ékeskedtek számomra. Min Ji nagyon sok barátot szerzet magának már az első nap, és nagyon jó nézni, ahogy mosolyogva tér haza. Arról nem is beszélve, hogy a szomszédomba a kedves ismerősöm költözött, Jongin személyében. Sokan azt hiszik, egy pár vagyunk, pedig nem így van, még mindig nagyon sokat gondolok Sehunra. Vajon most hogy van, mit csinál, alszik rendesen, eszik rendesen? Ha egyszer beszélhetnék vele, ezeket a kérdéseket tenném fel neki. De vajon most melyikért aggódom is pontosan? Sehun, vagy Seung miatt, még én magam sem tudom, Sehun-nal kevesebb időt töltöttem, mint Seung-al, de Sehun sokkalta kedvesebb egyéniség, mégis Seung mosolyára gondolok folyton.
- Már megint rá gondolsz? Hang felé kaptam fejem, majd elmosolyogtam magam.
- Nem, miért hiszed azt, hogy folyton rá gondolok?
- Magam sem tudom, de kezdek féltékeny lenni, itt vagyok én, Jongin személyesen. Én nem vagyok jó?
- Ohh te, semmit sem változol. Keresnél inkább magadnak valakit. Addig sem kell elviselnem téged.
- Haa, most nagyon megbántottál, bevágom a hp-t, és nem érdekelsz. Jongin összefűzte mellkasa előtt két karját, majd elfordította fejét, és sértődve elindult a konyha felé. Megindultam utána, de ahogy megérintettem volna, hirtelen megfordult, ijedségembe majdnem hátraestem, de erős karja megtartott. Arca túlságosan is közel volt arcomhoz. - Meg akarlak...csókolni. De...tudom jól, hogy még mindig arra a senkiházira gondolsz, várok, mert én tudok várni. Egyenesbe állított, majd magamra hagyott. Néha nem tudok kiigazodni rajta, néha azt érzem komoly érzéseket táplál felém, néha pedig azt hiszem, hogy csak hülyéskedik.

Sehun Pov:

Az az örült, hogyan tudott kiszabadulni, magam sem értem, sokkalta erősebb mint azt hittem, pedig mindent megtettem, hogy bent tartsam, de most már semmi értelme. Az igaz, hogy semmi hülyeséget nem tett, de képes volt magát agyon veretni. Olyan jó érzés így felébredni, mindenem csupa seb, az egész testem sajog. Tényleg ennyire szereti Haneult? Soha sem volt az az engedékeny, ki csak úgy engedi, hogy jól megagyalják.
- Uram.
- Ohh, mond.
- A kisasszony talált magának házat, munkát, és ahogy azt látom nagyon jól érzi magát, nem hinném, hogy ezek után újra kapcsolatba kerülnének.
- Helyes, de...nem lehet nyugtunk míg él, igazam van?
- Parancsol? Magam is meglepődtem tetteimen, de Seung az ki miatt ilyen lettem, félek, reszketek, meg akarok szabadulni tőle, végleg. És csak ez az egy ötletem támadt, hogy végleg megsemlegesítsem. Ahhoz pedig...Haneul-nak meg kell halnia, kedvelem, kedves és őszinte lány, nem is tudom miért gondoltam ilyenekre, de meg kell tennem, a saját érdekembe.
- Öld meg...végleg...szabadulj meg a lánytól.
- De uram, ez gyilkosság, nem elég, hogy ilyen messze küldte, akkor öljem is meg?
- Igen, nem értetted? Öld...meg.
- Igenis uram. Ahogy magamra maradtam a tükör elé álltam, nem is ismerek magamra, mintha szerepet cseréltünk volna Seung-al. Félek visszaemlékezni a múltamra, azért is vagyok képes ilyen dolgokra, hogy megszabaduljak tőle. Vajon Seung, hogy fog reagálni a dolgokra? Áhh a fejem, sikerült három napig bent tartanom, úgy látszik megint szabadulni szeretne, hát hagyom, hiszen nem sokáig fog élni.
- Oho, Sehun maga engedett ki, de miért? Könnyedén adta magát, nem kellet sokat szenvednem.
- Uram, kiadtam a parancsot.
- Milyen parancsot? Megfordultam a komornyik felé, ki persze felismert, mert menekülőre fogta, de és sokkalta gyorsabb volt, így megragadtam ingét és a falnak nyomtam. - Ki vele.
- Sehun úrfi...maga kért meg, hogy...öljük meg a lányt. Lányt, milyen lányról beszél?
- Milyen....lányró...ügye nem? Ügye nem HANEUL? KI VELE...HALLOD? Kezem nyaka köré csavartam, és ahogy tudtam egyre erősebben fogtam, hallottam ahogy levegőért kapkod, de szemem előtt teljes vörös köd szállt, nem tudok gondolkodni. Az utolsó nyögések hagyták el ajkát, majd földre rogyott az élettelen teste. - Ha meg hal mire odaérek, neked is véged, Oh Se Hun.