3.rész

Maga a tökély

Ahogy reggel a nap felkel, sugarai áthatolnak a sötét függönyön át. Sehun ébredezni kezd, majd szemei hirtelen nyílottak ki. Próbál visszaemlékezni a tegnap estére, de nem sokra emlékszik, mintha egyszer sikerült volna teste felett önuralmat szereznie. Valakivel együtt töltötte az éjszakát, de nem nyúlt hozzá, ezt nagyon jól tudja. De ki lehetett az? Lassan sikerül kikászálódnia az ágyból, majd nagy zuhanyt vett. Megindult a konyha felé, de akkor hangokra lett figyelmes. Talán Iseul lehet az? Kérdi magában. Megindul a zaj felé, de akkor egy ismerős női arc bukkan elő.


-  Te…te…mit keresel a házamban? ~ Sehun Haneul-ra néz, ki kérdően mérte végig a gyűrött fiút.


-  Én? Maga mondta este, hogy reggel hétkor kezdek, este hétig. Miért?


-  Én…én mondtam ilyet? És mikor? Este? Veled?


-  Fiatalúr, nem emlékszik semmire? A tegnapestére, semmire? ~ Sehun agyalni kezdet, és akkor eset le, hogy mi is történt valójában. Tegnap este ő vele volt, most már biztos.


-  Sajnálom, de estefelé egy kicsit megbolondulok, a gyógyszerek, tudja. Szóval…fogalmam sincs mit tettem, vagy mondtam, de semmi sem igaz.


-  Azt akarja mondani, hogy be volt szívva, vagyis elnézést. Szóval akkor…nem vagyok felvéve?


-  Sajnálom, de…tényleg nem tudom miről beszél. Szóval kérem…


-  Ne tegye ezt velem, tudja mennyire örültem, hogy megkaptam? Kérem, kérem…had maradjak. Esküszöm, nem fogom zavarni, kérem.


-  Oké…feladom, mivel tegnap a tudatalatti énem felvett, így nem rúghatlak csak úgy ki. Szóval maradhatsz, de...vannak feltételeim.


-  Haa istenem, köszönöm, bármi jöhet. ~ Sehun közelebb lép a lány felé, ki észrevette, mert lábát felemelte, de nem mozdul. Sehun-nak tetszik, hogy a lány ilyen merész.


-  Egy…tartsd magad távol tőlem, kettő maradj távol tőlem, és három…maradj távol tőlem.


-  Oké, nem megyek a közelébe, ma nagyon furcsán viselkedik, tegnap esti éne, sokkal szimpatikusabb volt. ~ Sehun hátralép, majd karját mellkasa előtt fűzi össze.


-  Tényleg? Csodálom…nem tettem önnel semmit? Semmi rosszat nem mondtam?


-  Nem, nagyon kedves volt velem, őszinte, és vicces.


-  Én? Oké…tényleg sajnálom, lehet, hogy bolondnak néz, de vannak ilyen napjaim és lesznek is, de addigra szeretném, ha nem lenne itt. Szeretném, ha tartaná magát a szabályokhoz. Ha nem sikerül, repül. ~ Sehun magára hagyta a lányt, nem tudja miért mondott neki ilyen szavakat, de talán jobb is, hiszen a szörnyeteg nagyon is furcsán viselkedett az éjjel. Egy újjal sem nyúlt a lányhoz, mi alapból elgondolkoztató. Vajon mi lehet az oka?

A két hét gyorsan lement, Sehun észre se vette, szörnyeteg éne egyszer sem bukkant elő, ami ebben a pár hónapba nagyon sokszor eljátszott. Sehun maga sem érti mi történt vele, hiszen nem bírja ki, ha nem elégíti ki vágyait. Már pedig az elmúlt hetekben nem volt nővel. Mióta a lány itt dolgozik, állandóan azt veszi észre, hogy őt figyeli minden egyes nap, órában. Nagyon gyönyörű, maga a megtestesült szépség, még így is, hogy dolgozik. Sehun nagyon vágyik a lány iránt, pedig alig ismeri, de be kell ismernie, hogy már akkor vonzódót hozzá, mikor ajtót nyitott neki. Életében nem nézett így egy nőre, nem sokat beszélt vele, de így is tudja, hogy kedves, aranyos lány. Haneul maga is betartja a szabályokat, nem lép Sehun közelébe, megtartja a tisztességes távolságot. Persze titokban néha oda-oda pillant a férfira, ki keményen koncentrál a munkájára. Haneul vonzódik a fiúhoz, ki erről semmit sem tud, két hét alatt sikerült olyan érzést táplálnia felé, mint amit általában fél évig kell elsajátítania. Nem beszélt vele, de azon az éjszakán mikor visszajött könyörögni, valami megmozdult benne. Azon az éjszakán nagyon jól érezte magát, de az a Sehun valahová eltűnt, mert az ki nap mint nap lát, nem ugyan olyan. Kit azon nap ismert meg, bohókás volt, vicces, és kedves. De kit ő lát, egyáltalán nem olyan, rideg, visszahúzódó, még csak egy mosolyt sem látott azokon a gyönyörű ajkakon. Haneul pedig újra elakarja érni, hogy olyan vidáman mosolyogjon rá mint azon az estén. Bárcsak, bárcsak közelébe mehetne, még hacsak pár másodpercig tartana is, boldog lenne.

-  Khm…maga most mit néz? ~ Haneul riadtan tekintette fel a felette álló férfira, ki gyönyörű íriszeivel éppen őt nézi.

-  Sajnálom…elkalandoztam…de hamarosan végzek.

-  Helyes, mert ma korábban el kell mennie. Vendégem lesz, és nem szeretném, ha útban lenne.

-  Igenis…akkor sietek befejezni uram. ~ Mikor Sehun magára hagyta a lányt, szomorúan begyeztette le fejét. Már megint ridegen viselkedet a lánnyal, hiába próbál kedves lenni felé, mindig máshogy sül el.

Haneul gyors összeszedte holmiját, majd megindult a kijárat felé, de akkor egy nő lépet be az ajtón. Maga a nő gyönyörű volt, természetes szépség, haja éjfekete, szeme fekete, ajkai hívogatóak és vérvörösre van festve. Magas és karcsú volt, mit maga Haneul is megirigyel, még szépségversenyre is elmehetne. Szoknyája testére feszül, így jó kivehető a mellbősége, mi maga nagy volt az itteni méretekhez képest. Szóval ez a nő férfiak álma.

-  Te…ki vagy? Ha szabad érdeklődnöm.

-  Én-én itt dolgozom.

-  Téged vett fel Sehun? Áhh…értem már. ~ A nő lenézően mérte végig a lányt, mitől Haneul borsozni kezdet. Szólni szeretett volna, de akkor a ház ura jött üdvözölni a szépséget.

-  Pontos vagy mint mindig Jae-Hwa, még itt vagy Haneul?

-  Ohh már m-megyek is. Akkor holnap…viszlát. ~ A lány gyors sebességgel viharzott ki a házból. Majd visszapillantott a hatalmas házra.

-  Sehun…kivolt ez a lány?

-  Az új alkalmazottam, miért? ~ Jae-Hwa Sehun elé lépet, majd kezét mellkasára csúsztatta, közben ajkába harapott.

-  Már kezdtem aggódni, hogy lecseréltél egy ilyen..senkire. ~ Sehun megfogta a nő kezét és letépte magáról.

-  Nem ezért jöttél…siess…mert nem érek rá.

-  Oké, oké…ne legyél ilyen ingerült, néha elengedhetnéd magad.

Sehun megindult az irodája felé, de akkor éles, kínzó fájdalom mart testébe. Újra kiáltani kezdet, de akkor egy kar érintését észlelt hátán.

-  Sehun…mi a baj? Jól vagy?

-  M-menj el…siess….

-  Istenem…nagyon sápadt vagy…gyerünk Sehun, elviszlek a kórházba.

-  Ha…haha, nem kell sehová vinned szívem. ~ Jae-Hwa kérdően nézet a fiúra, ki gúnyos mosollyal fordult a lány felé.

-  Jól vagy? ~ Sehun kihúzta magát, majd tornázott egy kicsit, hogy tudja minden rendben van-e. Majd a nőre szentelte figyelmét.

-  Nagyon jól vagyok, de…tudod mikor lennék a legjobban? Ha most itt helyben keményen megdughatnálak.

-  Mi? S-Sehun ne viccelődj, nem áll jó.

-  Komoly vagyok, kedvesem. ~ Sehun megindult a nő felé, ki hátrálni kezdet. De a férfi gyors elkapta kezét és magához rántotta, ajkát pedig ajkára illesztette. A nő próbált szabadulni, de mind hiába, sokkal erősebb volt nála. Sehun karjába fogta a lányt és ágyába cipelte. Megszabadult a bugyijától és semmi előjáték nélkül tette magáévá. A nő felkiáltott, majd egyre jobban kezdte élvezni a helyzetet, mindig is erről vágyott. Sehun volt az álmai férfija, ki soha sem nyúlt hozzá, még csak nőként sem tekintett rá, de ma végre vele szeretkezhet. Sehun gyorsítani kezdet a tempóján, közben kezével kiszabadította a lány mellét és szájába vette. Rég nem jött elő, és rég nem volt nővel, de ma ideje végre kiadnia a benne lévő szörnyeteget. A nő pedig éppen alkalmas rá. Hiszen kire vágyik, még nem lehet övé, az a nap lassan, de eljön, és akkor teljesen maga ura lehet.