1.rész

 Őrület

Makulátlan keze a lány nyaka köré csavarodik, majd lassan zárja kezébe a törékeny testrészt. Közben csípője kibe mozog, a nő fojtogató sírásba kezd a félelemtől, és fájdalomtól. De őt ez nem érdekli, felizgatja a lánysikítozó hangja, és arra kényszeríti, hogy még jobban döngesse. A lány próbál szabadulni szorításából, de minden egyes megmozdulása közelebb viszi a halál széléhez. Így tétlenül fekszik a férfi alatt, ki azt élvezi, ahogy ő szenved. Keze szorítja nyakát, szinte már alig él, nem kap levegőt, és minden érzékszerve sajog a fájdalomtól. A férfi gyorsít tempóján, majd mikor csúcsra ért, a lány mellé dőlt. Míg próbálta összeszedni magát, a lány addig menekülőre fogta. De mikor felállt térdei megadták magukat, újra sírásba kezdet. Közben a  férfi idegesen állt fel az ágyról, felhúzta nadrágját miből előhalászott egy doboz cigarettát, kivett egy szálat, majd ajkaihoz emelte és meggyújtotta. A lány közben próbált menekülni, de hirtelen az idegen a háta mögött megragadta a haját és az ágyig húzta. A lány félelem teli arccal nézett a fiúra, ki melléült és a cigaretta füstjét arcába fújta.
- Hiába sírsz, hiába kiáltasz...nekem ez még jobban élvezetesebbé teszi a dugást, szóval...nem hatsz meg vele kedves. De kérlek, fejezd már be, az agyamra mész. ~ Felé nyúlt, de a lány összehúzódott, hogy véletlen se tudjon hozzáérni.
- K-kérem, had menjek, nem ártottam önnek semmit. Kérem.
- Még te akarsz előbb lelépni? Haha...te voltál az, aki kérette magát a parketten, szóval te fizeted a szobát, kedvesem. Akkor, jó éjt. ~ Csókot dobott felé, majd gyors felkapta a ruháit. Míg a liftbe állva állt egymaga, elgondolkozott, hogy most hová is menjen. Majd mikor a lift ajtaja kinyílt, egy lány lépet be mellé. Sehun végigpásztázta tekintetével, és érezte, hogy újra merevedik férfiassága. Egy gúnyos mosoly jelent meg ajkain.

Másnap reggel a nap hihetetlen nagy fénnyel világított be a sötét, rideg szobába, hol csak egy ágy és szekrény áll. Az ajtó nyikorogva nyílik ki, majd két pár cipő kopogása tölti be a nagy csendet. A férfi mellé lépet, ki oly mélyen aludt mintha halott lenne. A nő arca felé nyúlt, de akkor a férfi keze erősen szorította meg. De szemei ugyan úgy csukva voltak.

- Ne érj hozzám. ~ Sehun a nőre nézett, ki olyan sokat jelent számára, az ő világában csak ő nyújt biztonságot és szeretettet.
- Jó reggelt álomszuszék. Ma nagyon sokat aludtál, emlékszel valamire? ~ Sehun ledobta magáról a takarót, majd egy szál alsónadrágban indult meg a konyha felé. Közben hajába túrt és gondolkozott az estéről.
- Nem, nem tudom hol voltam, azt sem, hogy mit csináltam. ~ Megállt a hűtő előtt, majd kivett magának egy üveg vizet. Közben a nő helyet fogalt a kanapén.
- Szóval...megint teljesen ő irányított, semmit sem érzékeltél? Még csak...egy kis pillanatot sem?
- Nem. ~ Míg válaszolt helyet foglalt a nővel szembe, és közben kezébe vette az új újságot. - Semmit sem, teljesen birtokba vett, és félek, hogy valami őrültséget csináltam megint.
- Sehun...
- Ne, ne hívj így...nem szeretem ezt a nevet. Ez a név...csak ront mindenen. Gyűlölöm. Félek, teljesen ő irányít, régebben még sikerült helyet cserélnünk pár percre, de ma már nem. ~ Mérgesen dobta az asztalra az újságot, majd elterült a kanapén.
- Mit tehetnénk? Egyre erősebb...tennünk kell valamit, mert a végén ő fog élni. Te pedig teljesen eltűnsz.
- És még is mit tegyek? Ő legalább élni akar, nem úgy mint én. Szánalmas az életem mióta élek, jobb is ha eltűnök a földről.
- SEHUN...ne mondj ilyeneket, még lehet jobb ennél, csak várnod kell, rá kell jönnünk, hogy hogyan lehet megszabadulni tőle.
- És? Utána mi lesz? Minden mit ő tett rajtam marad, én fogok vele élni, nem ő, három évig ültem miatta. És kitudja miket csinál éjjelente. Neked fogalmad sincs milyen életem van, rajtad kívül senkim sincs. Menj el, fáradt vagyok. ~ Sehun felállt és megindult a szobája felé, de akkor a nő kiáltott utána.
- Oké, élj így, légy te az árnyék, ne is csinálj semmit, add át neki magad teljesen. ~ Sehun nem figyelt a nőre, csak lassan csukta be maga után az ajtót. A szobámban ledől az ágyra és tekintetét a plafonra szegezi, amíg rá nem jön, milyen szánalmas, és kinyitja az éjjeliszekrényen hagyott könyvet. Elmerül a sztoriban: fiú és lány, egymásnak teremtve, időtlen szerelemben. Bárcsak beléphetne a könyvbe és ott lehetne örökké, hogy az ő életüket élje. Még soha sem volt szerelmes, fél, hogy őt is bántaná a szörnyeteg, soha sem gondolt kapcsolatra, sem házasságra, nem élhet úgy mint egy normális férfi.
- Bárcsak...lenne valahol egy nő...ki így is elfogad.

Ahogy egyre közeledett az est, Sehun annál jobban szorongott, egyre jobban fél, szinte már retteg az estétől. Érzi saját bőrén, hogy a szörnyeteg ébredni készül. Lassan, lassan fájdalom lesz úrrá testét, mitől a földre rogy, haját tépi, majd hangosan kiáltani kezd. Könnyein kicsordul, szíve majd megszakad a fájdalomtól. Csak könyörögni tud, hogy legyen már vége ennek a kínnak. Mikor minden elcsendesül, Sehun lihegve szedi a levegőt, majd egy hangos kacaj hagyja el ajkait. Felegyenesedik és a tükör elé áll szemügyre venni magát.
- Hello Sehun, újra itt, és még mindig helyes vagy...haha. Hát akkor...kezdődjön a vadászat. ~ Sehun vadászként lépet be a buli kellős közepére, gyors átfurakodott a táncoló tömeg közt, majd VIP helyén foglalt helyet. Rendelt magának a szokásos italból, majd körbepásztázta a tömeget. Egy szőke bombázón állt meg a tekintette, jól felmérte és érezte férfiasságának merevedését. Elmosolyogta magát, mit a lány is észrevett, mert haját hátradobta és kinyomta csípőjét, hogy készen áll egy menetre. Sehun az ilyen nőket megveti, de neki éppen fincsi falat. Felállt és köszönt a lánynak, ki kezét Sehun mellkasára helyezte, majd karját nyaka köré fonta, és csókot lehelt a fiú ajkára. Sehun megfogta a lány kezét és a táncparkettre húzta, megfogta vállát és háttal fordította magának, így a lány csípője ágyékának nyomódót. Sehun még jobban magához nyomta, és ő diktálta az iramot, a lány egyre jobban mozgatta a csípőjét, majd megfordult Sehun felé, ki megragadta a lány nyakát és nyelvét becsúsztatta a lány szájába, ki felnyögött és kezét Sehun ágyékára rakta, majd fel le kezdte el mozgatni. Sehun nem bírt magával, így szoknyája alá nyúlt és letépte fehérneműjét, majd egyik lábát csípője köré fonta és gyors lökéssel belehatolt. A szőke hátravetette fejét, és nagyot nyögött, de a hangos zene mindent elnyomott. Sehun egyre gyorsabban mozgott, mire a lány hajába túrt, mi nem tetszett a fiúnak, így gyors rántással fordította meg a lány, de egyszer sem csúszót ki belőle. A szőke bombázó előredőlt, és Sehun szinte már a csúcson járt, majd nagy nyögéssel lőtte bele a lányba magját. Gyors kihúzta veszőjét, majd egy csókot dobva a lány felé magára hagyta. Hazának indult meg, de ahogy a sikátor felé ért, egy négytagú banda lépet elé.
- Ohh nézzenek ki jött ere, nah mi a szitú szépfiú? Jó volt a buli? Ha? ~ Közelebb lépet a magasabbik és egy kést vett elő, mivel mutogatni kezdet Sehun felé.
- Mit akartok niggerek? Sajnálom nincs pénzem, se ékszerem, szóval kopjatok le.
- Mi van? Te most kinevetsz minket? Ha? Haha...milyen bátor vagy te geci, jól figyelj, kinek ilyen ruhája van, biztos hord magánál pénzt, nem vagyok hülye bazd meg. Jobban tennéd, ha ideadnád, ha nem akarsz bajt. ~ Sehun nem törődött a négy fiúval, csak folytatta az útját. Mire a banda egyik tagja megrántotta a kapucniját, és nagy erővel a földre vágta. Sehun szemei előtt egyre jobban vörösödik minden, lassan állt fel, közben leporolta magát. Megigazította a dzsekijét, majd újra elindult, de akkor a kövérebbik kést rántott felé, de sikerült kikerülnie és nagyot ütött a fejére, ki elfeküdt a földön. A magasabbik kiáltva futott felé, de Sehun kitépte kezéből a kést, és nagy erővel szúrt a fiú hasfalába. Majd tétlenül dőlt a földre, Sehun elmosolyogta magát és a két fiúra szegezte tekintetét. Majd a kést ajkaihoz emelte és nyelvével lenyalta a vert róla.
- Ez-ez elmebeteg, menjünk baszki. ~ Mikor magára maradt, eldobta a kést és megindult hazának, de akkor egy lány ijedt tekintetével találta magát szembe.
- Ah istenem, mi jöhet még? ~ A lány sikítva kezdet el futni, de akkor Sehun megragadta és a sötét sikátorba vitte.